Új európai tavasz

Új európai tavaszt hirdettek a hétvégén Hunyad megyeszerte az 1848–49-es szabadságharcra emlékezők. Európa ismét a megújhodás küszöbén áll, melynek a közös értékek mentén történő összefogás által kell megvalósulnia. 

Az erdélyi magyar közösségnek pedig ezúttal is részt kell vállalnia Európa új arculatának alakításában. Ez azonban csak saját identitásunk, nyelvünk, kultúránk őrzésével, továbbadásával, illetve a közösség érdekképviseletének minden szinten történő megerősítésével valósulhat meg – hangsúlyozták az ünnepségen felszólaló RMDSZ-politikusok.

Hidakat építeni!

A helyi közösségek ezúttal is lelkesen szervezték meg a március 15-i ünnepséget. A piski csata emlékére állított obeliszknél idén is jelen volt a város polgármestere, Emil Rîşteiu, aki a román miniszterelnök köszöntő szavait tolmácsolta az ünneplőknek. A helyi magyar közösség nevében Csáki Lórándpiski RMDSZ-elnök és Albert István református lelkipásztor mondott beszédet, felidézve a történelmi múltat, további helytállásra biztatva az egybegyűlteket.Winkler Gyula EP-képviselő, a piski csata előestéjén, Bem szájából elhangzó híres mondatra utalva fogalmazta meg üzenetét: „Ha a híd elvész, Erdély is elvész!” – Manapság is vannak sorsdöntő csatáink. Egyéni és közösségi szinten egyaránt. Fel kell készülnünk e csatákra. Nem fegyverrel, de tudással, párbeszédkészséggel. Ma már nemcsak a múltbeli hídjainkat kell megvédenünk, de újakat kell építeni. Olyakat, melyek összekötik a nemzedékeket, a különböző régiókban élőket, hogy értsék és megértsék egymást. Európa felé is erősítnünk kell a hidat, hogy azon az erdélyi magyarok mindig hazataláljanak. És úgy, hogy mindannyian megtaláljuk az utat Európa felé. Választott képviselők által jelen lehessünk minden olyan döntéshozatali szinten: önkormányzatokban, hazai és európai parlamentben, ahol a mi sorsunkról döntenek – fogalmazott az EP-képviselő, aki a Hunyad megyei megemlékezések valamennyi helyszínén köszöntötte az ünneplőket.  

A piski megemlékezést a dévai Szivárvány nyugdíjasklub énekkarának előadása, illetve a Téglás Gábor Elméleti Líceum képviselőinek szavalata tette ünnepélyessé.

Kokárdát mindenkinek

A dévai Szivárvány Nyugdíjasklub már a piski emlékműnél piros–fehér–zöld kokárdával ajándékozott meg minden résztvevőt. – Az RMDSZ Hunyad megyei, illetve dévai Nőszervezetének vezetői kértek fel a kitűzők elkészítésére, és a nyugdíjasklub tagjai örömmel fogadták a felkérést. Nem volt könnyű munka, hiszen rövid idő alatt kellett elkészíteni több mint 400 kokárdát, de most, az ünnepségen nagy öröm számunkra, hogy minden résztvevőnek ott volt a szíve fellett a háromszínű szalag, melyet nagy szeretettel varrtunk – mondta Jut Borbála, a Szivárvány Nyugdíjasklub vezetője. Mint kiderült, a háromszínű szalag beszerzése sem volt egyszerű dolog. – Itt a mi vidékünkön nem lehet piros–fehér–zöld szalagot kapni. Székelyföldön tanuló dévai egyetemisták több boltból vásárolták meg számunkra a 400 méter szalagot – számolt be Albert Gabriella, a dévai Nőszervezet alelnöke.

A magyar nem vész el, s élni fog!

A háromszínű szalagrózsákból a dévai ünneplőknek is jutott. A Téglás Gábor Elméleti Líceumban történelmi–irodalmi összeállítással készültek a diákok, pedagógusok: Dsida Jenő, Ábrányi Emil, Illyés Gyula, Dér István, Wass Albert, Reményik Sándor gondolataival szólva az ünneplőkhöz. És akárcsak a hétvégi ünnepségsorozat számos helyszínén, itt is elhangzott a himnusz, illetve a Szózat,Csatlós Erzsébet Zsófia tanítónő és Gáspár-Barra Szilárd tizedikes diák tolmácsolásában. Az előadás figyelemre méltó része volt az iskola gyermekkórusának előadása. A maroknyi kisdiák, Lengyel Izabella zenetanárnő vezetésével többszólamú kórusműveket szólaltatott meg.

A szarvasi Vajda Péter Evangélikus Gimnázium küldöttsége idén is együtt ünnepelt a dévaiakkal. – Nagy örömömre szolgál, hogy az a segítő szándék, melynek során 1999-ben felkerestük a dévai Szent Ferenc Alapítványt, mára már testvériskolai kapcsolattá bővült és évről évre március 15-én együtt ünnepelhetünk a dévai magyar iskola közösségével. Idén 44 diákunkkal jöttünk Dévára, mindannyian először vannak itt. És nagy öröm számunkra, hogy egy Kossuth-toborzó szavalatát elvállaló diákunk, a kilencedikes Salamon Péter olyannyira beolvadt a dévai diákság körébe, hogy a műsor végén külön fel kellett konferálni, hogy egy szarvasi diák is részt vállalt az előadásban – fogalmazott Kituljak Eszter tanárnő, a szarvasi testvériskola pedagógusa.

A szarvasi küldöttség részt vett a dévai református temetőben állított emlékoszlop koszorúzásán is, ahol a helyi közintézmények képviselői is köszöntötték az egybegyűlteket. Dan Terteci, a prefektus kabinetfőnöke Victor Ponta miniszterelnök levelét olvasta fel. Dan Stoian, a Hunyad Megyei Tanács, Ovidiu Moş pedig a Dévai Városi Tanács képviseletében helyezte el az emlékezés koszorúját.  A kolozsvári Főkonzulátus részéről Kovály József köszöntötte az egybegyűlteket, felolvasva Orbán Viktorminiszterelnök levelét.

Tisztelet a bátraknak!

Vajdahunyadon a református templomkertben álló Petőfi-szobornál folytatódott a megemlékezés. Kofity Magdolna helyi RMPSZ-elnök és Kiss Mihály iskolai aligazgató köszöntőjét követően Dézsi Attila, a Hunyad Megyei Magyar Állandó Konferencia elnöke a magyar szimbólumok vállalására, viselésére, hagyományaink, értékeink ápolására buzdította az egybegyűlteket. – Ma mindenki, aki részt vett a Hunyad megyei megemlékezéseken, ott viselte szíve fölött a háromszínű kokárdát. És itt a dél-erdélyi szórványban igazán értékelendő a magyar jelképek felvállalása. Azonban aki ma kitűzte a mellére a kokárdát, annak a mindennapokban is ehhez méltóan kell élnie, vállalva anyanyelvét, kultúráját, hovatartozását – fogalmazott Dézsi Attila.

A református műemléktemplomban folytatódó ünnepségen Zsargó János református esperes szívhez szóló beszédben emlékezett meg azokról, akik a szabadságharc lövészárkaiban adták életüket a nemzetért, a szabadságért. – A magyarságra sajnos minden korban jellemző megosztottság 1848–49-ben is érezhető volt. A vezető politikusok körében akkor is nézetkülönbségek voltak. Azok az egyszerű emberek azonban, akik az életüket adták a szabadságért, ott a lövészárkokban, azok tudták igazán megélni a testvériséget, az összetartozást, az áldozatvállalást. Ott, a fegyverek tüzében volt érezhető igazán, mennyire fontos az egymásra figyelés, az összefogás. (...) Igaz, hogy ma elsősorban a nagyokra, Petőfire, Kossuthra, Bemre emlékezünk, de mindennapjainkban azokkal a névtelen hősökkel tudunk azonosulni, akik igaz keresztényként az életüket adták testvéreikért, nemzetükért, értünk – fogalmazott a lelkipásztor. A helyi 6-os Számú Általános Iskola magyar tagozatos diákjai Gherghina Rozáliatanárnő irányításával szemléletesen idézték fel a 166 évvel ezelőtti hangulatot: a márciusi ifjak bátor kiállását és az egyszerű emberek áldozatvállalását.

Emeld föl fejedet, büszke nép!

A Hunyad megyei rendezvénysort egyértelműen a szászvárosi Szent Erzsébet-templomban tartott ünnepség koronázta. A helyi közösség ezúttal is példás összefogásról tett tanúságot. Fülöp Júlia helyi EMKE-elnök lelkes szervezésének köszönhetően a római katolikus, református, evangélikus gyülekezetek tagjai szép számban jelentek meg a ferences templomban tartott, március 15-éhez fűződő megemlékezésen. Menyhárt Rita és Ernő, a Szent Erzsébet Gyermekotthon vezetői, a szászvárosi magyar oktatást felvállaló pedagógusok több hónapos munkával készítették fel a maroknyi magyar kisdiákot az ünnepségre. A pöttömnyi gyermekek, akik közül többen is az alapítványnál sajátították el a magyar nyelvet, kifogástalan kiejtéssel és átérzéssel tolmácsolták a márciusi ifjak üzenetét, elevenítették fel a múltat, és biztattak a jövőbeni helytállásra. A Szászvároson szolgáló, rubin misés Bíró Antal atya pedig identitásunk, magyarságunk vállalására buzdított, versbe szedett történelmi példázatokkal. Az RMDSZ részéről Dezméri Istvánügyvezető elnök köszöntötte a szászvárosiakat, majd a dévai Téglás Gábor Elméleti Líceum két osztályközössége: a szászvárosi római katolikus, illetve a református templom őrei mutatták be az általuk „örökbefogadott” műemléképületek történetét, vastapsot érdemelve ki a szászvárosi közösség részéről.