Újabb szakszervezeti tiltakozás

Körülbelül 200 személy tüntetett ma a PD-L dévai székháza előtt a szakszervezetek felhívására. Legtöbben közülük – közel fele – tanügyiek.

A fülsüketítő sípzaj közepette zajló tüntetést immár a szakszervezeti konföderációk közösen szervezték a szeptemberi leégés után, amikor hasonló tiltakozásra 2-300 embert vártak, s alig jelent meg 60.

Ma a tanügyisek mellett börtönőrök, villamos-művek alkalmazottjai, kohászok, mentősök, postások és a megyei egészségügyi pénztár alkalmazottai közül is tüntettek a fő kormánypárt székhelye előtt. Ellentétben Erdély más megyeszékhelyeivel, Déván nem tüntettek az RMDSZ-székház előtt.

A sípok fülsüketítő hangazavarának egyik csendesebb pillanatában Paul Rusu, a tanügyi szakszervezet Hunyad megyei elnöke felsorolta elégedetlenségük okait. Mindenekelőtt a remény elvesztése, hogy 2-3 éven belül kilábalhatunk a válságból. Ezen kívül az oktatási törvény tervezett elfogadási módja (a kormány felelősségvállalása a parlamenti vita helyett), az egységes bérezési törvény, illetve a nyugdíjtörvény is kiváltotta a szakszervezet nemtetszését. Az egységes bérezés azért, mert a tanügyiek ismét a bérezési rangsor végére kerültek, a nyugdíjtörvény, pedig azáltal, hogy 2030-ra a nyugdíjkorhatár felemelését tervezi.

Petru Vaidoş, a vajdahunyadi kohászok szakszervezeti vezetője elmondása szerint a kohászok a nehéz munkacsoportokba való besorolás megszigorítása ellen tüntetnek, illetve a nyugdíjkorhatár felemelése ellen.

Az egyszerű tüntetők viszont korántsem voltak mindig tisztában azzal, hogy miért is tiltakoznak tulajdonképpen. A szakszervezeti vezetőkkel ellentétben, csak a kiosztott röplapokról olvasva tudták elmondani, mi is zavarja őket. Vajon a szakszervezetektől kapott röplapok nélkül, például, eszükbe jutott volna a villamos-művek alkalmazottjainak a 750 lejes minimálbér, vagy a nyugdíjpont függetlenítése az országos átlagjövedelemtől?

Ezután a szakszervezeti vezetők küldöttségét a PD-L székházban fogadta Dorin Păran szenátor és Viorel Arion képviselő. A tárgyalás azonban hamar véget ért, mivel a szakszervezeti vezetők távoztak, amikor a két honatya azt mondta, hogy az ország gazdasági helyzete nem tesz lehetővé nagyobb anyagi juttatásokat.