Újraélni a hazatérés boldogságát

Tarnainé Sajtos Erzsébettel a Fazekasvarsándi Magyar Napok alkalmával, a helybeli evangélikus-lutheránus templom előterében, az egykori tanító szülei, Sajtos Ferenc és felesége, Erzsébet emléktáblájának a leleplezését követően beszélgettünk. Amint elmondta, maga itt született, jelenleg Nyíregyházán lakik, családjának a tagjai Magyarországon, illetve a nagyvilágban szétszóródva élnek. A falunap ünnepségeire rendszeresen haza szokott jönni, ezúttal azonban óriási dolog történt: emléktáblát leplezhetett le a szülei tiszteletére. Azok mindig nagy szeretettel gondoltak vissza e falura, ahonnan a magukkal vitt emlékeket egész életük alatt őrizték, sok fazekasvarsándival rendszeresen leveleztek is. Ezen túlmenően a szülei naplót is vezettek. Az édesanyja naplójában fel van jegyezve, hogy a legboldogabb éveit itt, Fazekasvarsándon, e barátságos, segítőkész emberek között töltötték. Nagyon szerették a falubelieket, akikkel nagyon szívesen voltak együtt. Természetes volt számukra, hogy egész életüket a faluban töltsék el, csakhogy 1940-ben el kellette menekülniük, mert amint a rádióban elhangzott, Fazekasvarsánd nem került vissza Magyarországhoz, az édesapját azonnal keresték a csendőrök, akik le akarták tartóztatni. Kisgyermekként nagyon jól emlékszik, hogy az édesapja azonnal elindult, de éjjel őérte, a kislányáért visszajött, majd barátok segítségével jutott át Magyarországra. Maga Fazekasvarsándon született, tízéves koráig itt járt iskolába, még él három osztálytársa, Rakócziné Horváth Ilona, Miszlainé Benedek Julianna és Rákóczi Ferenc. A nővére is itt született, tovább élt a településen, csakhogy már 91 éves, nem tudott eljönni az emléktábla leleplezésére. Maga nagyon szívesen jár haza, szép emlékei vannak az Essig családról, Ilus néninek mindig nagy csodálója volt. Fazekasvarsándi családokkal rendszeresen tartja a kapcsolatot, de álmaiban gyakran újra itthon, együtt van a gyermekkori barátnőivel, játszótársaival. Hiába rendelte máshova a sors, maga lélekben egész életére fazekasvarsándi maradt. Még nagyon sokszor szeretné újraélni a hazatérés, a barátokkal, ismerősökkel való találkozás boldogságát – mondta el Tarnainé Sajtos Erzsébet.