Üzletté éleszteni a hagyományt

A nagyzerindi Szénási Ferenccel és a feleségével, Zsuzsannával az Aradon megszervezett Agromalim, mezőgazdasági és élelmiszeripari kiállításon és vásáron találkoztunk, ahol a mézeskalács szívecskéik keltették fel a figyelmünket. 

Amint elmondták, a mézeskalács figurák készítése a legújabb, amolyan hobbiból lett foglalkozásuk, amivel a csokoládés csodák világában megpróbálják újraéleszteni a régi hagyományt. Még egy éve sincs, amióta hozzáfogtak, a legtöbb falunapon, városnapon, nagyobb rendezvényen megjelennek. Bárhova elmennek, ahova meghívják őket. Példának okáért, Aradra az endokrinológus orvostalálkozó minden résztvevője számára rendeltek náluk egy-egy mézeskalács szívet, amire fel kellett írni az eseményt. Családi vállalkozásban, valóban családias összefogásból születik a termék, ugyanis Zsuzsanna asszony süti, míg Ferenc cukormázzal díszíti a szívecskéket. Elmondása szerint, a díszítés igen egyszerű: egy nejlonzacskó sarkán kivág a dísz vastagságának megfelelő lyukat, majd a zacskóba öntött díszítőanyagot a kívánt formában, a mézeskalácsra préseli. Ferenc gyorsan megfogta a díszítés technikáját, 3 perc alatt egy szívecskét kidíszít bármilyen bonyolult mintával. A mézeskalácson kívül olyan hagyományos kézi munkát is folytatnak, mint a szövés. A háziszőttes pokróc szövésének technikáját alkalmazva, gyapjúfonalból szőnek kisebb-nagyobb szőnyegeket, falvédőket, szobadíszeket. Ha jön a rossz idő, behúzódnak a régi, hagyományos szövőszék mellé, ahol készítik a jövő nyári rendezvényekre az eladnivalót.

A szövött termékeiket elérhető áron forgalmazzák. Példának okáért, egy 2 méter hosszú, 0,7 méter széles, gyapjúból készült futószőnyegért 55, egy falvédő nagyságú, kalocsai díszekkel ékesített fali-szőttesért 15 lejt kérnek. A szintén eladásra kínált hímzések a feleség keze-munkáját dicsérik, de a férj, Ferenc is remekül bánik a hímzőkerettel és a szerszámokkal. Ami kissé távol áll az eredeti szakmájától, a vízvezeték szereléstől, de hamar felismerte a kézművesség reneszánszát, az abban rejlő üzleti lehetőségeket. Éppen ezért, a vízvezeték-szerelő szakiskola után beiratkozott egy szövőtechnikai iskolába, ahol segédművezetői képzést kapott, szövödében dolgozott sokáig. A kiállított szőttesek egy része hagyatékból származik, azokat meg kívánják mutatni az utókornak is.

Szénási Ferenc szerint, Nagyzerinden minden második padláson találni lehet egy-egy régi szövőszéket, amelyeken 3-4 idős asszony még tudna szőni, csakhogy nem látják az értelmét. A maguk szövőszékét a hollandok által adományozott, finn gyártmányú, gyári, kézzel működtetett szerkezetet a református egyháztól kapták használatba, azon készülnek a kiállításon is bemutatott szőttesek.

Szénásiék remekül ismerték fel a hagyományápolásban rejlő üzleti lehetőségeket, több lábon álló vállalkozást folytatnak. Ha futó- vagy faliszőnyeg nem, talán a hímzés nyeri el az érdeklődő tetszését. Ha viszont egyik sem, egy tükrös mézeskalács szívecskével legalább a gyerekek érdeklődését felkeltik, amivel biztosítva a siker: már nehogy egy ilyen apróságot tagadjon meg az ember a széltől is óvott csemetéjétől…