„Vezércsillagaink az élet zord tengerén”

Az 1956-os magyar forradalom 66. évfordulóján, október 23-án, vasárnap méltóságteljes megemlékezést tartottak a temesvári Új Ezredév református templomban, a történelmi egyházak, magyar intézmények, politikai és civilszervezetek képviselői és mintegy 50-60 temesvári magyar részvételével.

A tartásos rendezvényt ökumenikus szertartás vezette be, amelynek során igét hirdetett ft. Dumitru Dani, gyárvárosi római katolikus plébános. Szent Pál apostolnak a keresztény ember szabadságáról megfogalmazott gondolataiból kiindulva, ft. Dumitru Dani kifejtette, hogy mit jelent a mai ember számára 1956 öröksége: „Számunkra október 23-a a büszkeség napja, amely 66 év után is felemel és megtisztít bennünket. Olyan közös örökség ez, amit a diákok, az újpesti és a csepeli munkások, a pesti és budai polgárok, lakatosok, tanoncok, mérnökök, orvosok, bányászok, katontisztek és a kivégzett miniszterelnök hagyott ránk. Örök hálánk és köszönetünk érte. Senki sem tudhatja, honnan van erő és készség a magyarokban, akik a semmiből feltámadva, mondhatjuk, hogy parittyás Dávidként minden 100 évben egyszer a legnagyobb csodákra képesek. Meglehet, bennünk ugyanaz az ősi tudás munkál, mint két és félezer éve a görögökben. A régi görögök testamentuma szerint a boldog élet titka a szabadság, a szabadság titka pedig a bátorság. Tudjuk, hogy a szabadság nem egy állapot, ahová eljuthatunk, hanem egy létforma. Olyan ez, mint az úszás: aki abbahagyja, az elsüllyed. (…) Az 1956-os szabadságharcosok a legszebbet, a legtöbbet és a legdrágábbat adták, amit egy ember hazájáért feláldozhat: az életüket adták a szabadságért vagy vállalták a száműzetést, az otthontól való elszakadást. Ma rájuk emlékezünk és az ő bátorságukat dicsérjük, ők a mi vezércsillagaink az élet zord tengerén. Mi magyarok 1000 év alatt nyertük el azt a tudást, hogy a hömpölygő időben ne a változásra, ne a tüneményre, hanem mindig az állandóra és a maradandóra tekintsünk: Istenre, hazára és családra. Ma sem választhatunk más vezércsillagot, mint őket.”

A megemlékezés résztvevői nt. Kovács Zsombor evangélikus lelkipásztorral mondták el az Úr imádságát, majd nt. G. Mátyus Melinda újmosnicai lelkipásztor kérte Isten áldását a jelenlevőkre. Nt. Gazda István, az Új Ezredév Református Központ lelkipásztora köszöntötte a testvéregyházak, magyar intézmények és politikai, valamint civilszervezetek jelenlevő képviselőit, akikkel immár hagyományosan összegyűlnek közös ünneplésre minden év március 15-én és október 23-án. „Hatvanhat év nagy idő, egyre kevesebben vannak életben azok közül, akik gyerekként, fiatalként vagy meglett emberként részt vettek az 1956-os eseményekben, de vannak visszaemlékezések, könyvek, filmek, irodalmi alkotások születtek, és itt vagyunk mi, akiknek kötelességük emlékezni azokra a hősökre, akik 1956-ban az utcán harcoltak a szabadságért. Ebben az emlékezésben lesznek a segítőink a Csiky Gergely Színház művészei” – mondta köszöntőjében Gazda István lelkipásztor.

A temesvári magyar színház fiatal művészei – Czüvek Lóránd, Hegyi Kincső, Lajter Márkó Ernesztó és Jancsó Előd – verses-zenés összeállítással, valamint dr. Brusznyai Árpád veszprémi középiskolai tanár, az 1956-os forradalom kivégzett mártírja utolsó leveléből, naplórészletekből, az ellene lefolytatott koncepciós per jegyzőkönyvéből kiragadott részletekkel emlékeztek a 66 esztendővel ezelőtti eseményekre. Az ártatlanul bebörtönzött, és végül halálra ítélt Brusznyai Árpád az utolsó szó jogán a forradalmat egy olyan kocsihoz hasonlította, amelyet mások elindítottak, megvadították a kocsist és a lovakat, majd leugráltak arról, őt pedig hívták, hogy fogja meg a gyeplőt. „Engem hívtak, hogy fogjam meg a gyeplőt. Én azt megragadtam, minden tőlem telhetőt megtettem, hogy a kocsi ne zuhanjon a szakadékba. Elmenekülhettem volna a felelősségre vonás elől, de ezt én nem tettem. Tudásom alapján bárhol megélhetnék sokkal gondtalanabbul, mint tanári fizetésemből, de én maradtam. Bármi lesz az ítélet, kegyelmet nem kérek!” Az irodalmi verses-zenés összeállítás keretében Ady Endre Egy harci Jézus-Mária és Gyóni Géza Csak egy éjszakára című versét, valamint Cseh Tamás Mélyrepülés című albumáról a Boldogasszony anyánk című dalt hallgathatták meg az egybegyűltek, majd a kulturális műsor befejező részében Denis Moldovan orgonajátékát tapsolhatták meg. Az 56-os megemlékezés a Himnusz közös eléneklésével zárult.