Virágokkal borították a kétarcú síremléket

Pénteken, 17 óra tájban a Felsőtemető főbejáratánál egy-egy szál vagy csokor virággal gyülekeztek az emberek, hogy felkeressék Szántay Lajos síremlékét. 

A szervezők, a Mişcarea Arădeană és a Pro Urbe Arad civilszervezetek vezetői minden résztvevő gallérjára felragasztottak egy-egy kitűző lapocskát, rajta Szántay Lajos portréjával, a Kultúrpalotával, valamint a Vörös Templommal a háttérben, a következő szöveggel: Szántay Lajos, arhitect de seamă al Aradului (Arad nevezetes építésze) A megjelentek közötti beszélgetések során azonban kiderült, hogy Ujj János történészen kívül senki nem ismerte az építész sírjának a helyét. Negyedórányi várakozást követően Ujj János nyomában elindult a sírhelyhez a mintegy félszáz emberből álló menet. A helyszínre érkezve előbb mindenkin a döbbenet vett erőt az ápolatlan, az alul lévő „Szántay család” feliratú fejpárna fölött álló síremléken olvasható a rátemetkezett család román nevei, majd szótlanul, egyenként, mindenki a fejpárna alá elhelyezte a virágait.

A szervezők részéről Florica Sarca üdvözölte a megjelenteket, akiknek köszönetet mondott, amiért elfáradtak Szántay Lajos, a neves építész nyughelyéhez. Róla az első világháború előtti aradi sajtó azt írta: ha valaki megérdemli, hogy Arad történetébe örökre beíródjon a neve, az Szántay Lajos. A kiváló építész számos aradi palota, illetve a Vörös templom mellett megépítette legnagyobb munkáját, a Kultúrpalotát is. Íme, hova került – mutatott a kétarcú síremlékre, majd folytatta: a Kultúrpalota átadásának a 100. évfordulójára az aradi történészek könyvet szerkesztettek Szántay Ljos életéről és műveiről. A Pro Urbe és az Aradi Mozgalom kezdeményezésére ezúttal virágokkal takartuk be a sírhelyét, de az önök, illetve a két civilszervezet indítványára azt szeretnék elérni, hogy az aradi adminisztráció Szántay Lajosnak, post morten, Arad díszpolgára kitüntetést adományozza. Ugyanakkor azt szeretnék, ha Arad egykori főépítészének a nyughelyén vagy Arad valamelyik központi helyén egy hozzá méltó emlékművet emeljenek.

A beszéd után az emberek szétszéledtek, de a síremlék szomorú látványa láthatóan mély nyomokat hagyott bennük. Ennek kacsán érlelődött meg a meggyőződés is néhányukban: talán „megérne egy misét”, megérdemelne egy újabb kötetet mindazoknak az aradi magyar értelmiségieknek, értékes embereknek a története, drámája, akiket az impériumváltás, illetve a kommunizmus hatalomra jutása után érdemtelenül félreállítottak, megnyomorítottak.