A Weddell-fókákat kedvelik az antarktiszi orkák

Egy kutatás kimutatta, hogy az antarktiszi vizekben élő kardszárnyú delfinek a Weddell-fókákat részesítik előnyben táplálékként.

A fókák (Leptonychotes weddelli) megszerzéséhez a delfinek hullámokat hoznak létre – figyelték meg a kutatók. A tudományos csapat 2009 januárjában, a nyugat-antarktiszi félsziget úszó jégtábláinál figyelte meg a kardszárnyú delfinek vadászati stratégiáját, és kiderítette, hogy az emlősök a sokkal nagyobb egyedszámú, rákevő fókák helyett inkább a Weddell-fókákat célozzák meg.

„Ezek a kardszárnyú delfinek majdnem kizárólagosan csak a Weddell-fókákat azonosítják be és támadják meg, annak ellenére, hogy ez a faj az elérhető fókapopuláció mindössze 15 százalékát teszi ki” – mondja a vizsgálat vezetője, Robert Pitman, az amerikai Nemzeti Óceán- és Légkörkutató Intézet (NOAA) szakembere.

A delfinek – néha akár hét egyed is egymás mellett – megrohamozzák a jégtáblákat, méghozzá úgy, hogy hullámot generálnak, amely a fókát lemossa a tábláról, vagy a jeget kisebb darabokra töri, így a fókák védtelenebbek egy újabb támadással szemben. Amint a fóka lemosódott a tömbről, a delfinek csoportként működve akadályozták meg, hogy egy másik tábla biztonságába meneküljön. Úgy tűnt, megpróbálták összezavarni a fókát, farkukkal és buborékok fújásával turbulenciát keltettek a vízben. A jégtől messze a delfinek megkísérelték kifárasztani, majd végül megfullasztani a fókát úgy, hogy hátulsó uszonyait megragadva a víz alá húzták. Végül a fóka megadta magát a kimerültségnek, és a csoport rendszerint a víz alatt osztozott a zsákmányon.

A legtöbb esetben csak kevés fókamaradvány jutott a felszínre, ám egy esetben a tetem is feljött, és a kutatók vizsgálata szerint a táplálkozás előtt módszeresen lenyúzták, és letépték végtagjait. Pitman és John Durban, a Marine Mammal Science folyóiratban megjelent tanulmányukban leírták: „A vizsgált fókamaradványok bizonyítékot nyújtottak a módszeres »feldolgozásra«, amelyet talán legjobban »mészárlásnak« lehetne hívni.”

Összességében a csapat 14 Weddell-fóka elleni támadást figyelt meg, ezekből 12-nél kooperatív, hullámzáskeltő viselkedést alkalmaztak a préda megszerzésére. Általánosságban, a delfinek négy „gyilkos hullámot” hoztak létre minden sikeres, általában harminc percig tartó támadásnál.

Mostanáig csak néhány alkalommal sikerült megfigyelni az Antarktiszon, hogy a kardszárnyú delfinek hullámokat generálnak a préda megszerzéséhez. Egy korábbi tanulmány, amely a jelenlegi kutatókat is felölelte, azt sugallta, hogy ez a rendkívül egyedi delfinpopuláció külön fajt képvisel.