Lucian Boia történész szerint a szerencse is fontos szerepet játszott

Lucian Boia bukaresti román történész szerint a szerencse is fontos szerepet játszott Erdély és Románia száz évvel ezelőtti egyesülésében. A mítoszromboló történész Az 1918-as nagy egyesülés című könyvének a magyar fordítását csütörtökön mutatták be Kolozsváron a Koffer könyvesboltban.

A történésznek a centenáriumra kiadott kötetéről és az egyesüléssel kapcsolatos nézeteiről Rostás-Péter István, a könyv fordítója és Fosztó Lászó szociálantropológus, a romániai Nemzeti Kisebbségkutató Intézet kutatója beszélgetett a kolozsvári bemutatón. Amint a fordító felidézte: Boia könyve nem is magát az egyesülést írja le, hanem inkább azokat a körülményeket vázolja fel, amelyek ezt lehetővé tették, és azt is megfogalmazza, hogy Románia egy szerencsés helyzetet tudott kihasználni. Az első világháború kitörésekor, de még 1916-ban, a háború közepén sem remélhette azt a végkifejletet, amelynek a háború végén örvendhetett. Rostás-Péter István felidézte: Lucian Boia a könyvében furcsállja, hogy Bukarest nem Besszarábiát, hanem Erdélyt kérte az Antant hatalmak oldalán történő hadba lépés fejében. A történész szerint azért választhatta volna az 1812 óta orosz fennhatóság alá tartozó Besszarábiát, mert az ott élő románok sokkal veszélyeztetettebb helyzetben voltak, mint az erdélyiek. A történész ugyanakkor a dualizmus Magyarországát is bírálja könyvében asszimilációs politikája miatt.Méltatói szerint Boia a román nemzetépítés sikereként fogalmazza meg a könyvében azt, hogy Románia annak ellenére egyben maradt, hogy a vele egy időben létrejött Csehszlovákia és Jugoszlávia is felbomlott. Fosztó László úgy vélekedett, hogy Lucian Boiában a történészi identitás erősebb, mint a nemzeti, amikor „hideg, anatómiai boncolással” elemzi az egyesülés körülményeit. Arra a kérdésre, hogy Lucian Boia mítoszromboló sikerkönyvei – melyek több tízezres példányszámban jelentek meg – mennyire tudják átalakítani a román társadalom történelemszemléletét, Rostás-Péter István elmondta: a Bukaresti Tudományegyetemen tanító Boia hatására kezd megerősödni Romániában egy olyan történész réteg, amelyik kétségbe vonja a román történetírás berögződött mitikus elemeit, de egyelőre még azok a történészek a meghatározók, akik a mítoszok révén építettek karriert maguknak. Fosztó László úgy látta, hogy amíg a román történelemkönyvek a történelmi mítoszokról szólnak, nincs esély arra, hogy a Lucian Boia által képviselet történelemszemlélet győzzön Romániában. Lucian Boia Az 1918-as nagy egyesülés – nemzetek, határok, kisebbségek című könyvét a kolozsvári Koinónia kiadó jelentette meg. (MTI)