„Sajnálat megtiltva!”

December 3-a a fogyatékos emberek nemzetközi napja. Az ENSZ 1992-ben döntött megtartásáról, hogy felhívja a figyelmet a betegség, baleset vagy katasztrófa következtében fogyatékossá válók problémáira. 

Az ENSZ közgyűlése által 2006 decemberében elfogadott és 2008. május 3-án hatályba lépett, a fogyatékkal élők jogainak védelméről szóló egyezménytől azt remélik, hogy ez a mintegy 650 millió ember – egyes adatok szerint több mint egy milliárd – többé nem szorul a társadalom perifériájára.

Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 26. cikkelye elismeri a fogyatékkal élő személyek jogát az önállóságra, társadalmi és foglalkozási beilleszkedésre, valamint a közösségi életben való részvételre. (A fogyatékkal élők száma az EU-ban mintegy 80 millió, a lakosság 15 százaléka.) Az EU 2010-ben fogadta el tíz évre szóló fogyatékos ügyi stratégiáját, kötelezettséget vállalt arra nézve, hogy 2020-ra akadálymentes Európát teremt. 2011-ben megerősítette a valamennyi tagállama által aláírt, a fogyatékossággal élők jogairól szóló ENSZ-egyezményt.

Az aláírók között természetesen ott van Románia is. Ez azonban semmit sem szépít, javít az itt élő fogyatékosok helyzetén. Szomorú statisztikai adatok bizonyítják, hogy Európa országai közül Románia az utolsó helyet foglalja el a fogyatékkal élő személyek foglalkoztatottsága szempontjából. Romániában majdnem 700 ezer fogyatékkal élő személyt jegyeznek. A négy százalékot is alig haladja meg azoknak az aránya, akiket törvényes keretek között alkalmaztak. Ha nem számoljuk bele a gyermekeket és a súlyos fogyatékossággal élőket, 12 százalékot kapunk. Az alkalmazás legnagyobb akadálya az alacsony oktatási szint és a munkaadók részéről tapasztalható megkülönböztetés. Elérkezett az ideje annak, hogy a 2006-os évi, 448-as számú, a fogyatékkal élők jogaival kapcsolatos törvényt módosítsák, az európai követelményekhez igazítsák.

Hisz nálunk még mindig ott tartunk, hogy a törvény által megszabott, amúgy igen csekély értékű anyagi juttatásokat, segélyt is gyakran késve kapják meg a fogyatékkal élők és gondozóik is.

Pedig a társadalomnak a fogyatékkal élőkkel szembeni kötelezettségei, feladatai keményebben élnek, mint valaha. Még nagyon sok a teendő. Nagy szükség van a fizikai akadálymentesítés mellett arra is, hogy a fogyatékos emberek

akadályok nélkül jussanak hozzá az információkhoz, a szellemi javakhoz, hogy kommunikálni tudjanak mindenkivel a mindennapi élet során. De szükség van arra is, hogy csökkenjen a még mindig gyakran tapasztalható közöny és idegenkedés a fogyatékossággal élőkkel szemben. A társadalom közérzete, az igazságosság, a méltányosság persze mindannyiunkon múlik. Többségen és kisebbségen, segíteni tudó és támogatásra szoruló állampolgárokon egyaránt.

Ezt egy pillanatra se felejtsük el!