Szembenézés a kommunizmussal

Tőkés László EP-képviselő mai nagyváradi sajtótájékoztatóján beszámolt a 2010. február 24–26-a között lejzajlott prágai nemzetközi konferenciáról, amely „A kommunizmus bűnei” címet viselte. 

A cseh szenátus, valamint a kormány épületében 2010. február 24–26-a között sorra került, háromnapos rendezvény házigazdája Jiri Liska szenátusi alelnök, rendezője pedig a Pavel Zacek vezetésével működő, a Totalitarista Rezsimeket Kutató Intézet volt. A konferencia fővédnökségét Jan Fischer cseh miniszterelnök vállalta. A szervezők a védnökségre a miniszterelnökön kívül olyan személyiségeket kértek fel, akiknek élete és munkája a kommunizmus elleni harcot fémjelzi, mint amilyenek Romániából Tőkés László európai parlamenti képviselő, Tunne Kelam észt, Milan Zver szlovén és Jana Hybášková volt cseh EP-képviselők. A konferencián többek között Tőkés László erdélyi képviselő az igazságszolgáltatás elmaradásának következményeiről szóló tanácskozást felvezető előadásában kijelentette: nem alkalmazhatunk kettős mércét a totalitarizmusok megítélésében. Idézte Tunne Kelam észt rendszerváltót: „A nácizmus és a kommunizmus ikertestvérekként, kéz a kézben robbantották ki a második világháborút.” A Magyar Országgyűlésben néhány nappal ezelőtt elfogadott jogszabályra visszautalva, érthetetlennek minősítette, hogy míg a holokauszt tagadását büntetik, a kommunista terror tagadásával szemben a legtöbb országban bűnös engedékenység érvényesül. A három napos tanácskozás végén a résztvevők egy közös Nyilatkozatot fogadtak el, amelyben többek között leszögezik: „Mivel az emberiség ellen elkövetett kommunista bűncselekmények kivizsgálása és az ezen ügyekben való igazságtétel nem tartozik a létező nemzetközi bíróságok jogkörébe, az Európai Unión belül egy új nemzetközi bíróság létrehozását indítványozzuk, amelynek feladata a kommunizmus bűneinek kivizsgálása. Ez a bíróság a nácizmus bűneit kivizsgáló és elítélő Nürnbergi bírósághoz, illetve a volt Jugoszláviában elkövetett bűnök kivizsgálására létrejött bírósághoz hasonló módon vizsgálná ki és ítélné el az emberiség elleni elkövetett kommunista bűncselekményeket.” (A konferenciáról szóló közleményt, valamint a zárónyilatkozatot mellékeljük).

Az erdélyi képviselő ugyanakkor felháborodását fejezte ki Marius Opreának a Kommunizmus Bűneit Vizsgáló Intézet, valamint Dinu Zamfirescunak a Román Száműzöttek Emlékét Ápoló Intézet éléről való eltávolítása miatt. Ennek kapcsán megjegyezte: készülvén a Temesvári Kiáltvány megszövegezésének 20. évfordulójára fontos felhívni a társadalom figyelmét arra, hogy annak a 8. pontja – amelynek értelmében volt szekusok, pártaktivisták és pártvezetők 12 évig, azaz három mandátum idejéig nem tölthettek volna be közméltósági tisztségeket – 1990 után nem teljesült. Sajtókimutatásokat idézve az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke rámutatott, hogy még a forradalmárigazolvánnyal rendelkezők között is találhatunk volt szekusokat, illetve arra, hogy mennyi volt szekuritátés és egykori pártaktivista politizál mai napig aktívan a különböző román pártok és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) színeiben. Magyar részről két személyt említett példaként: Fazakas László volt margittai lelkipásztort, akit előbb román parlamenti képviselőként, majd püspökjelöltként „futtattak” a bihari RMDSZ vezetői, és akiről egyértelműen bebizonyosodott, hogy kollaborált a volt pártállami titkosrendőrséggel. Az ő egyik fő támogatójaLakatos Péter jelenlegi román parlamenti képviselő volt, aki tíz éve a bihari RMDSZ meghatározó prominense. Róla tudni lehet, hogy tűzoltóparancsnokként az 1989 előtti román belügyhöz tartozott, tehát a temesvári Kiáltvány 8. pontja rá is vonatkozik. Mennyivel előbb tartanánk, ha 1990-ben érvényt lehetett volna szerezni ennek a követelésnek, mondotta Tőkés László. Rendet kell tenni az egyházakban, a közéletben és a társadalomban is, szögezte le az EP-képviselő, és ő elkötelezett ez ügyben.

Húsz év múlva sem tudjuk, hogy kik voltak az ún. „terroristák”, kik írták a marosvásárhelyi Fekete Március forgatókönyvét, vagy kik a felelősök a bányászjárásokért – sorolta a püspök. Létezik egy összetett és nagyon konkrét kimutatás ezekről az esetekről – és amennyiben Traian Băsescu államfő és Laura CodruţaKövesi főügyész tartják a szavukat, akkor remélhetően előbb-utóbb talán ki is vizsgálják a közelmúltunk szégyenfoltjait.

A 2010. február 16-án közzétett szekus-lista további nevekkel bővült, jelentette be Tőkés László (a „pótlistát”, illetve a kiegészített névsort mellékeljük).

Zárszóként az EMNT elnöke kifejezte reményét, hogy a prágai nemzetközi értekezlet új lendületet ad a kommunizmus bűnivel való szembenézés folyamatának, és a remélt európai támogatással itthon is sikerül felelősségre vonni a bűnösöket. (Tőkés László sajtóirodája)

NYILATKOZAT A KOMMUNIZMUS BŰNEIRŐL

Mi, a 2010 február 24–26-a között, Prágában megrendezett „A kommunista rendszerek bűnei”című konferencia résztvevői a következőket nyilatkozzuk:

1.Kelet- és Közép-Európa országaiban és ott, ahol a kommunizmus még mindig élő valóság, a kommunista rendszerek emberiség elleni bűncselekményeket követtek és követnek el.

2.A nemzetközi jog értelmében az emberiség elleni bűncselekmények nem évülnek el; ennek ellenére a kommunizmus bűneinek megtorlása az elmúlt húsz évben távolról sem volt kielégítő.

3.A kommunizmus több tízmillió áldozatát nem szabad megfosztani az igazságtételhez való jogától.

4.Mivel az emberiség ellen elkövetett kommunista bűncselekmények kivizsgálása és az ezen ügyekben való igazságtétel nem tartozik a létező nemzetközi bíróságok jogkörébe, az Európai Unión belül egy új nemzetközi bíróság létrehozását indítványozzuk, amelynek feladata a kommunizmus bűneinek kivizsgálása. Ez a bíróság a nácizmus bűneit kivizsgáló és elítélő Nürnbergi bírósághoz, illetve a volt Jugoszláviában elkövetett bűnök kivizsgálására létrejött bírósághoz hasonló módon vizsgálná ki és ítélné el az emberiség elleni elkövetett kommunista bűncselekményeket.

5.A kommunista bűnösöket büntetlenül hagyni egyet jelent a nemzetközi jog semmibevételével, és ennek következtében annak gyengítésével.

6.A jóvátétel és igazságosság jegyében az európai államoknak oly módon kell módosítaniuk törvényeiket, hogy a kommunista bűnök elkövetőinek egyenlő vagy kisebb társadalmi juttatások és nyugdíjak járjanak, mint áldozataiknak.

7.Mivel a demokráciának meg kell tanulnia megvédenie önmagát, a kommunizmust hasonló módon kell elítélni, mint a nácizmust. Nem teszünk egyenlőségjelent a nácizmus és a kommunizmus bűnei közé, beleértve mind a Gulag, a Laogai, mind pedig a náci koncentrációs táborokat. Mindegyiket külön kell tanulmányozni és a saját borzalmai alapján kell megítélni. A kommunista ideológia és uralom ellentmond az Európai Emberjogi Egyezménynek és az Európai Alapjogi Chartának. És mint ahogyan nem vagyunk hajlandóak a nácizmus bűneit viszonylagosnak tekinteni, azt sem fogadhatjuk el, hogy a kommunizmus bűnei ilyen megítélés alá essenek.

8.Felszólítjuk az Európai Unió tagállamait, hogy járuljanak hozzá a kommunizmus által elkövetett bűncselekmények tudatosításához és támogassák ezek oktatásban való ismertetését; felhívjuk a figyelmet arra, hogy minden további késedelem nélkül gyakorlatba kell ültetni az Európai Parlament 2009. április 2-i határozatát, amely augusztus 23-át Európa-szerte a totalitárius és önkényuralmi rendszerek áldozatainak emléknapjává nyilvánítja.

9.Felszólítjuk az Európai Bizottságot és az Európai Igazság- és Belügyi Tanácsot, hogy fogadjanak el egy keretjogszabályt, amely Európa-szerte betiltja a kommunizmus bűneinek felmentését, letagadását, vagy lekicsinylését.

10.Az Európai Parlament és az Európai Tanács által is támogatott Európai Emlékezés és Lelkiismeret Platformnak meg kell alakulnia az Európai Unió szintjén. A tagországok kormányaitól elvárjuk, hogy ígéretüknek megfelelően támogassák a Platform munkáját.

11.Európának – az egyesült államokbeli, washingtoni emlékhelyhez hasonlóan – a kommunizmus áldozatainak szentelt emlékmű felállításával kell tisztelegnie a fél földrészt sújtó szenvedések áldozatai előtt.

A Kommunista Rezsimek Bűntettei

Nemzetközi konferencia

Prága, 2010. február 24–26.

A kommunista diktatúra bukása után elmaradt igazságtétel és ennek súlyos következményei

Engedjék meg, hogy e témakör „gazdájaként” mindenekelőtt megköszönjem, hogy a konferencia védnökségével megtiszteltek, továbbá hogy őszinte elismerésemet fejezzem ki nem csupán a fontos politikai eseménynek számító tanácskozás iránt, hanem még inkább azért a kimagasló szerepért, melyet Prága – a Cseh Köztársaság parlamentje és kormánya, a csehországi civil társadalom, A Totalitárius Rezsimeket Kutató Intézet (Institute for the Study of Totalitarian Regimes), személy szerint pedig maga Vaclav Havel volt államelnök, valamint Pavel Zacek intézeti elnök vagy volt európai képviselőtársam, Jana Hybaskova és a demokratikus rendszerváltozásban élen járó társaik – játszanak a kommunista múlt feltárásának, a diktatúra által elkövetett bűnök leleplezésének, valamint a társadalmi, jogi és erkölcsi igazság- és jóvátételnek a szolgálatában.

A prágai Intézet és a volt kommunista országokban működő testvérintézmények programja és célkitűzései eleve világossá teszik előttünk, hogy a totalitárius rezsimek megítélése tekintetében nem lehet és nem szabad kettős mércét alkalmazni. Amiképpen Tunne Kelam, az észtországi rendszerváltozás jeles személyisége rámutatott: „A nácizmus és a kommunizmus ikertestvérekként, kéz a kézben robbantották ki a második világháborút”. Az előbbihez hasonlóan, „a kommunizmus ipari szintre emelte a gyilkolást, példának okáért Ukrajnában” – állapította meg Schöpflin György professzor, európai parlamenti képviselő. Stéphane Courtois,A kommunizmus fekete könyvének neves szerzője az emberiség ellen elkövetett bűncselekmények, valamint a háborús bűntettek vonatkozásában joggal teszi fel a kérdést: „Miért használjuk ezeket a kifejezéseket csupán a nácizmus áldozatai, illetve a különböző etnikai indítékú mészárlások kapcsán?” Miért van az – tegyük hozzá –, hogy a hét elején elfogadott, magyarországi jogszabály kizárólag a holokauszt tagadását minősíti büntetendő cselekménynek, a Magyar Országgyűlés szocialista többsége viszont felmentést ad a kommunista terror bűncselekményei és annak tettesei számára?!

A mostani konferencia egyik alapkérdése ekképpen hangzik: „A posztkommunista társadalmak miért mulasztják el azt, hogy polgáraiknak igazságot szolgáltassanak?” Húsz évvel a szovjet birodalom összeomlása és a Berlini Fal lebontása után egyre világosabban látjuk, hogy igazságtétel nélkül lehetetlen a megbékélés. Két évtized után egyre nyomasztóbbak számunkra az elmaradt vagy késlekedő igazságtétel – a kommunizmus visszahúzó örökségének – súlyos következményei, melyek egyébként Európa tényleges egységesülésének is az útjában állanak.

Tadeusz Mazowieczki lengyel exminiszterelnök egykori szavait sokan félreértették, vagy szándékosan félremagyarázzák. Múlt és jelen közé ugyanis nem lehet „vastag választóvonalat” („gruba kreska”) húzni.

A volt bűnösök és cinkosaik nem egyszer előttem – egyházi ember előtt – is a „keresztény megbocsátással” példálóznak, melynek hamis felfogásától indíttatva nyugati testvéregyházaink és egyes nemzetközi ökumenikus szervezetek is hajlamosak a kommunizmus rémtetteiről, illetve sok millió áldozatuk szenvedéseiről megfeledkezni. Ugyanakkor – a hit tanításáról is megfeledkezve –, figyelmen kívül hagyják, hogy bűnbocsánat és bűnbánat szigorúan feltételezik egymást. Márpedig egy olyan társadalomban – példának okáért –, melyben Ceauşescu brutális kommunizmusát Iliescu lopakodó neokommunizmusa váltotta fel, igazi demokráciáról, társadalmi igazságosságról, európai értékekről és az emberi jogok érvényesüléséről, megbocsátásról és valóságos megbékélésről aligha lehet beszélni.

Egy közkeletű népi mondás szerint: Romániában „ellopták a forradalmat”. Maguk, a hatalomba visszatérő, csontjuk velejéig korrupt kommunisták lopták el. Erről szól az elmúlt húsz év – a posztkommunista áldemokraták országlása. Az igazság- és jóvátétel elmaradása, az isten- és embertelen titkosszolgálati múlt átvilágításának, a gonosztevők felelősségre vonásának az elszabotálása.

Ennek következtében országunkban a „forradalom”csak fele részben valósult meg. Az egypárti rezsim ugyan politikailag plurális rendszerré alakult át – és ennek csak örvendhetünk –, ezzel szemben viszont a hatalmi elit nem cserélődött ki; az új rendszer haszonélvezői és a hatalom birtokosai egészében véve továbbra is a régi rezsim képviselői, vagy – a jobbik esetben – ezeknek a „leszármazottai” és örökösei. Más szóval: a kommunizmus nem tűnt el, nem halt ki, hanem csak átalakult, és opportunista módon hozzáigazodott a demokráciához, és „eurokonform” mezt öltött. – Ez egyébként a posztkommunista áldemokrácia legfőbb sajátossága és lényege.

Csehország ezen a téren talán valamennyi volt kommunista országnál jobban áll – a tényleges rendszerváltoztatás tekintetében. Követnünk kell a példáját.

Romániában is érvényt kell szerezni az éppen húsz évvel ezelőtt született – híres – Temesvári Kiáltvány 8. pontjának, mely egyértelműen kimondja, hogy a volt diktatúra minősített képviselőinek a demokratikus jogállam berendezkedésében nincsen keresnivalójuk.

Az Európai Közösség közös ügye és felelőssége, hogy ne engedje „ellopni”a forradalmat és a demokráciát; hogy a Vasfüggöny túloldalán lévő tagországainak és a szabadságra vágyó nemzeteknek hathatós támogatást és gyakorlati segítséget nyújtson az elkezdett rendszerváltozás folytatásához, a diktatúra terhes örökségének a leküzdéséhez, az emberi és közösségi jogok kivívásához, a társadalmi, erkölcsi és jogi igazságtétel megvalósításához.

Prága, 2010. február 25.  Tőkés László

LISTĂ SUPLIMENTARĂ

PÓTLISTA

Nr.   NUME/NÉV   GRAD/RANG   AN/ÉV   LOCALITATEA/SZOLGÁLATI HELY   FUNCTIA/TISZTSÉG

1.         Aristotel Stamatu                      1989    M.I.     Adj. al ministrului de interne

2.         Bocica Gheorghe          căpitan1980               

3.         Bota Emil         căpitan1988    M.I. – I.J. Mureş         

4.         Buliga   lt. major            1977    M.I. – I.J. Bistriţa-Năsăud       

5.         Cristurean Cristian        locotenent         1988    M.I. – I.J. Arad           

6.         Damian M.       colonel1983    M.I. – I.J. Sălaj           

7.         Dulama Mihai   căpitan1981    M.I. – I.J. Bihor          

8.         Farcău  maior    1985    M.I. – I.J. Sălaj           

9.         Ghitea Florea    lt. colonel          1989    M.I. – I.J. Bihor          

10.       Grab    locotenent         1980               

11.       Igna Iosif          căpitan1983    M.I. – I.J. Sălaj            Ofiţer legătură

12.       Ioana Constantin           general maior    1975    M. I. - I. J. Braşov      

13.       Iulian Vlad        general colonel  1986    M.I.     Ministru de interne

14.       Jakab Dezső     maior    1976    M.I. – I.J. Satu Mare   

15.       Jula Iulian         căpitan1983    M.I. – I.J. Sălaj           

16.       Könyves Lajosmaior    1987    M.I. – I.J. Harghita      

17.       Lipovan T.        maior    1975                Ofiţer legătură

18.       Mastan Ioan     maior    1977                Şef Dir. III.

19.       Neaga Gheorghe          locotenent         1989    M.I. – I.J. Arad            Ofiţer legătură

20.       Ochea  lt. major            1989    M.I. – I.J. Bihor           Ofiţer legătură

21.       Oros Petru       locotenent         1984    M.I. – I.J. Bihor          

22.       Păduraru Nicolae          lt. colonel          1987    M.I. – I.J. Cluj

23.       Pantea Elena     locotenent         1986               

24.       Pop Ioan          lt. colonel          1988    M.I. – I.J. Arad           

25.       Popescu Bujor Vasile   lt. colonel          1983    M.I. – Dir. IV. 

26.       Radu Liviu        căpitan1986    M.I. – I.J. Bihor           Ofiţer legătură

27.       Scurtu Mircea   lt. major            1979    M.I. – I.J. Satu Mare    Ofiţer legătură

28.       Şereş Ioan        lt. colonel          1979    M.I. – I.J. Bihor          

29.       Stan Ştefan       plutonier           1983    M.I. – I.J. Mureş         

30.       Szabó Gyula     maior    1981    M.I. – I.J. Mureş         

31.       Székely Ioan     maior    1979    M.I. – I.J. Cluj

32.       Tărău   lt. major            1982    M.I. – I.J. Sălaj            Ofiţer legătură

33.       Tarta Ioan        căpitan1980    M.I. – I.J. Sălaj           

34.       Trif Vasile         căpitan1983    M.I. – I.J. Sălaj            Ofiţer legătură

35.       Tudor Ioan       colonel1987    M.I. – I.J. Cluj – Dir. I.           

36.       Voitila  Ştefan   căpitan1988    M.I. – I.J. Arad           

37.       Zăpădeanu       maior    1986    M.I. – I.J. Cluj