A színpadon: Cserhalmi György

Az emberélet alkonyán úgy vagyok vele, hogy nemigen tisztelem „hivatalból” a tekintélyeket. Ha mindenki más azt mondaná is, hogy xy remek író, költő, színész, rendező, festő, politikus stb., csak akkor ismerem el – a tévedés ódiumát vállalva –, ha magam maradéktalanul meggyőződöm a (szerintem) valóságról. 

Mondjon bárki bármit: megcáfolásáig ragaszkodom a magam esetleges téveszméihez.

Az Aradi Kamaraszínház által kedd este a nagyszínházban bemutatott Cserhalmi Györggyel kapcsolatosan nincsenek kételyeim: nagyszerű, erős, karakterisztikus színész, akit a magam számára valamikor az 1970-es években „fedeztem fel”. (Csak zárójelben: Defoe általa felolvasott Robinson c. regényét, amely az utóbbi időben legalább kétszer elhangzott folytatásokban a Kossuth Rádióban, jobb előadásban is el tudtam volna képzelni.) Évtizedek óta megnézem, ha alkalom adódik rá, a szereplésével készült filmeket, tévéműsorokat. Legutóbb a Cserhalmi Sára által készített Kedves besugó barátaim c. alkotást láttam a tévében, s csak most, kedden este tudtam meg, hogy a rendező (mi tagadás, akkor a nevére nem figyeltem fel) Cserhalmi György lánya, s hogy a másik besugó-főszereplő az apa egyik közeli, s általa (művészemberként) nagyra tartott barátja volt.

Az élet lépten-nyomon döbbenetes tényekkel szembesít bennünket. Rég, de legalább Diderot, a XVIII. század végi nagy francia filozófus-író óta biztosan tudjuk (amit sokan tagadnak), hogy az etikum és az esztétikum, a létrehozott mű és alkotójának emberi értéke nem jár feltétlenül kéz a kézben: kiváló művész (festő, író stb.) embernek lehet akár silány is.

Nos, Cserhalmi György Aradon, ahol először járt, egy emberileg, „gerincileg” nagyon is ép, szeretetre méltó, és minden kétségen felül jelentős (nyílt, őszinte, szerethető) művészt állított elénk, aki elég erős és nagy ahhoz, hogy fiatalkori tévelygéseit elismerje, hogy bevallja: bizonyos, történelmi távlatból másként (hősiesként, kiállásként) tekinthető helyzetekbe csak belesodródott – 1989. március 15-én (a magyarországi rendszerváltás, vagy gengszerváltás? [Cserhalmi találmánya] kezdetekor) ő mondta el a híres 12 pontot. Ma már nehéz lenne eldönteni, hogy mi, hogyan is történt a konkrét pillanatban, a 65. évén túl lévő Cserhalmi György (mellesleg: jó néhány évet letagadhatna korából) másképpen is emlékezhetne, és nem lehetne rajtakapni – de ő nem szépít, nem ködösít, nem „fényesít”, s ezzel a közönség rokonszenvét (de a cikkíróét biztosan) kivívja.

A másfélórás műsor során Nótáros Lajos, a (Cserhalmiból nagyon jól felkészült, több filmjének részleteit is felkutató és bemutató) beszélgetőpartner végigvezette a művészt rendkívül gazdag, kétszáznál több filmszerepet, sok-sok színházi produkciót, köztük színházalapító szerepét is felölelő pályáján, első szerepeitől napjainkig.