Angyalcsinálók – Eltáncolva a felszín mögötti tragédia

A néptáncban rejlő kifejezőerő határtalan: a mozdulatok nemcsak az örömöt, az összetartozást és az élet szépségét képesek megmutatni, hanem a fájdalmat, a félelmet, a kiszolgáltatottságot, de még a bűntudatot is. A Bekecs Táncszínház Angyalcsinálók, avagy a tiszazugi méregkeverő asszonyok története című előadása éppen ezt a sokszínűséget bizonyította az aradi közönség előtt is: a tánc nyelvén olyan mély és megrendítő, valós eseményeken alapuló történetet mesélt el, amelynek minden rezdülése eljutott a nézőkhöz.

A produkció a 20. század eleji Tiszazug világában játszódik, ahol a látszólag békés falusi élet felszíne alatt tragikus emberi sorsok, elfojtott indulatok és sötét titkok húzódtak meg. A szegénység, a nők kiszolgáltatottsága és a társadalmi kényszerek története a néptánc sajátos nyelvén jelenítette meg a tragikus sorsokat.

A kezdeti falusi derűt és életörömöt fokozatosan váltotta fel a feszültség, a félelem és a bűntudat. A táncosok minden mozdulata, tekintete és gesztusa a történet részévé vált. Nem egyszerűen táncot láthattunk, hanem emberi sorsokat, fájdalmat, kétségbeesést és egy közösség széthullását.

Bakos Árpád zenéje, Szélyes Andrea látványvilága és a kiváló koreográfia egységes, magával ragadó színpadi élménnyé állt össze. Györfi Csaba rendező-koreográfus olyan előadást álmodott színpadra, amelyben a néptánc messze túlmutat hagyományos formáin: történetet mesél, kérdéseket tesz fel, és mély érzelmeket közvetít.

A Bekecs Táncszínház művészei nagyszerű csapatmunkáról, fegyelmezett, szenvedélyes előadásmódról tettek tanúbizonyságot (ugyanez érvényes a délelőtt előadott Szép új világ c. produkcióra – szerk. megj.). Az Angyalcsinálók egyszerre volt látványos, lendületes, megrendítő és elgondolkodtató. 

Egy újabb produkció a nyárádszeredaiaktól, amelyben a tánc, a zene és a színház tökéletes harmóniában találkozott, és elmesélt egy olyan történetet, amelyet szavakkal nehezebb lett volna.