Az amatőrök ismét bizonyítottak

Szerdán késő délután a megyei múzeum Klió Termében nyílt meg az Aradi Ion Adreescu Képzőművészeti Kör tagjai egy részének csoportos kiállítása. Nem mondhatni, hogy ritka vagy különleges esemény, hiszen az aradi, Arad megyei amatőr (pontosabban: a képzőművészeti szövetség tagságával nem rendelkező) alkotók gyakran állnak a közönség elé munkáikkal, csoportosan, olykor egyénileg is.

Ezúttal hatan mutatkoztak be – Cetina Marinel, Ioan Cociuba, Csillag Attila, Laukó Katalin, Kisvárday Lajos és a legfiatalabb, Gabriel Sfechiş – akik közül négyen meg is jelentek a megnyitón, ketten – a pécskai Laukó Katalin és az aradi Ioan Cociuba – nem tudtak eljönni.

A látogatót ezúttal is elégedetten állapíthatta meg, hogy a Klió Terem falait teljesen kitöltő munkák nemcsak változatosak, egyéniek, hanem többségükben színvonalasak is. (A krónikás fültanúja volt, hogy egy éltesebb hölgy és úr több kép elől a „nahát, ez kiváló”, „igazán nagyszerű” megjegyzéssel távozott.) Dan Lăzărescu műkritikus, aki hosszabb hiányzás után tért vissza a hosszú évek óta gyakorolt szerepébe, sorra elemezte a kiállított munkákat. Cetina Marinel kisebb-nagyobb méretű festményein a kék és fehér különböző színárnyalataiban a tengert örökíti meg, a fiatal, mindössze 17 éves Gabriel Sfechiş grafikáiban különleges érzékenységgel nyúl témáihoz, és a méltató szerint igen szép jövő elé néz. Csillag Attila, a kör régebbi tagja ígéretes kezdés után hosszabb ideig „eltűnt”, hogy most majdnem teljes festői fegyverzetben jelenjen meg újra. Újabban – több fázison, formakísérletezésen átment útkeresést követően – a tájat fedezte fel, amelyet nagyon költőien ábrázol. „Művészetét, alkotásait – állította a kritikus – a legnagyobb aradi tájképfestők munkáihoz lehet hasonlítani.” Máris kiforrott művész, tette hozzá, aki azonban a jövőben minden bizonnyal a művészi ábrázolás új útjait, eszközeit is felfedezi és kikísérletezi majd.

A kiállítás érdekes színfoltja a pécskai Kisvárday Lajos 23 faszobra. A méltató is megállapította – és a szerző a vele folytatott beszélgetésben megerősítette –, hogy nem tesz mást, mint „kihozza” a természet alkotta faágakból, gyökerekből a művészi formát. Mint a nagy szobrász, aki szerint a márványtömbben benne van a szobor, csak ki kell belőle bontani, eltávolítani a fölösleget. És a 68 éves Kisvárday elképesztő módon teszi! Alkotásai között csodálatos madarak (gólya, galamb, gém stb.), táncosnők, anya gyermekével és hasonlók szerepelnek. A természetben talált „kész” (?) alkotásokat, állítja, legfeljebb csiszolja, kicsit kiegészíti (a gólyának, gémnek, például, csőrt csinál) – de micsoda szem, művészi érzék kell a felfedezéshez a nyers formákban! Gyakran járja az erdőt (főleg a pécskai Maros híd elkészülte óta, Németszentpéter felé), és a „szobor” meglátása az erdőben nehezebb és esetlegesebb, mint megmunkálása, hiszen – egykori asztalosként, a még nagyapjától örökölt szerszámok birtokában – a végső formába öntés már egyszerűbb, mondja.

Aki nem hiszi, csinálja utána.

A kiállítás megtekintését egyébként pedig mindenkinek ajánlom.