Csép Sándor (1938–2013)

Vannak dolgok, amelyeknek nagyon nehezen fog hozzá az ember. Egy kiváló kollégától, baráttól való búcsúzás ilyen. Még akkor is, ha nem éri derült égből villámcsapásként a hír. Tudtuk, hogy Sándor az utóbbi időben súlyos beteg, de a tegnap reggeli haláláról szóló hír akkor is döbbenetes.

Nagyon értékes ember, nagyszerű barát távozott az élők sorából. Ha van túlvilág, tegnaptól ott néz körül, mi az, amit az erdélyi magyarság érdekében mozdítani lehetne. Mert Csép Sándor ilyen volt, nemcsak magának, hanem közösségének élt.

Valamikor – jóságos ég, fél évszázada – együtt koptattuk a kolozsvári egyetem filozófia-történelem szakának magyar csoportjában a padokat, s mi, évfolyamban fölötte álló, de életkorban fiatalabb kollégái sokszor csodáltuk fölényes műveltségét, tudását, vitakészségét. A protestáns teológia végzőseként váltott pályát, jóval többet tudott a világról, emberről, kultúráról, filozófiáról, politikáról, általában mindenről, mint mi, húsz év alatti ifjoncok. Végzés után több tanára szívesen látta volna maga mellett az egyetemen – neves professzor vált volna belőle –, de a „rossz származás” miatt (édesapja református lelkész volt, egyebek közt az Arad megyei Borosjenőn – Sándor ott tanult meg járni – és Ágyán) erről akkor szó se lehetett. S talán jobb volt így, mert ki tudja, vajon kibontakozhatott volna-e Csép Sándor újságírói, riporteri tehetsége. A múlt század hatvanas éveinek végétől a kolozsvári rádió magyar adásánál dolgozott, aztán a romániai magyar televízió indulásakor oda került – és tévésként emlékezeteset alkotott: Egyetlenemcímmel például döbbenetes riportot készített a kalotaszegi, a magyarság pusztulását okozó egykézéséről. A hazai magyarság fogyása később se hagyta nyugton: a református egyház Áldás, népesség mozgalmának egyik vezéralakjává vált. Közben azonban hihetetlen dolgok történtek vele: jó két évig ez a ragyogó elme az 1980-as évek közepén munkanélküli volt, miután riporternek túl jónak bizonyult, végül a Korunk nyújtott számára menedéket. 1990-től nyugdíjazásáig a kolozsvári rádió és televízió magyar szerkesztőségét vezette, 1999 és 2003 között a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének (MÚRE) elnökévé választották kollégái.

A Mi, Bethlen Gábor című drámáját a Kolozsvári Állami Magyar Színház mutatta be, az ő műve alapján készült a Mátyás a vérpadon című rockopera, amelyet a Kolozsvári Magyar Opera mutatott be. E két munkája Aradon, az Irodalmi Jelen Könyvek sorozatban látott nyomdafestéket.

Mától egy nagyszerű alkotóval lett szegényebb a hazai magyar sajtó. Májusban lett volna 75 éves. Nyugodj békében, Sándor, nem felejtünk el!