Ki, mit, kinek, hol, mikor, kivel?...

Tegnap délután megbeszélésre invitált kerületi RMDSZ-vezetőket, művelődési intézményvezetőket Bognár Levente alpolgármester annak érdekében, hogy a 2009–2013-as, kidolgozott, nyomtatásban is megjelent aradi kulturális stratégia irányvonalaiba beillesszék a magyarság elképzeléseit-elvárásait, körvonalazzák annak életbe ültetési lehetőségeit.

A meghívásnak viszonylag kevesen tettek eleget, ám így is érdekes, sőt tanulságos vita alakult ki, amely az elvi megfogalmazásokon túl főként gyakorlati vonatkozásokra helyezte a hangsúlyt.

Bognár Levente már bevezetőjében igyekezett a valóság talajáról kiindulni, jelezve, hogy a legutóbbi népszámlálás szerinti 22 479-es magyar lélekszám 13%-os részarányt jelent Arad lakosságában, és ennek függvényében kell politizálnunk, partnereket találnunk, hogy művelődési igényeikhez anyagi támogatást szerezhessünk a helyi költségvetésből.

Nem véletlenül alakult ki a legtöbb vita az utóbbi években szép sikereket felmutató Aradi Kamaraszínház kapcsán, amelynek érdemeit elismerve műsorválasztási elképzeléseit érte néhány kritikus észrevétel, ám ez nem befolyásolta idei támogatását.

Tapasztó Ernő, a Kamaraszínház vezetője észrevételéhez, miszerint a magyar érdekeltségű rendezvények nincsenek összehangolva, többen is csatlakoztak. Mindennek nem mond ellent az sem, hogy Szabó Mihály ügyvezető megyei RMDSZ-elnök szerint létezik egy éves program, azt azonban nem minden érdekelt ismeri, ráadásul sokan azt nem tartják magukra kötelezőnek, és „partizán” akciókba kezdenek.

Erdélyi István Vlaicu kerületi alelnök, Láng István Arad-központi elnök sajátos kerületi programok kidolgozását is sürgették, és főként az azt szolgáló megfelelő helyiségek biztosítását.

Khell Levente tanító, néptáncoktató amolyan szónoki kérdésként vetette fel: a megye magyar lakosságának felét kitevő Aradon miért nem támogatják a magyar néptánc tanítását?

Magától értetődően az iskola szerepe is felmerült. A megye egyetlen magyar nyelvű középiskoláját egyedül Lehoczky Attila történelemtanár képviselte, aki viszont megelégedett azzal, hogy konstatálta: a mai diákokat a kultúra iránti igénytelenség jellemzi. Pintér Mária csikys tanító, Vlaicu kerületi elnök jelezte, hogy az elemistákat még rendszeresen viszik bábszínházba, színházba, sőt múzeumba is, azután az V–VIII. osztályban „valami” kiesik.

A tanácskozás végkicsengése az volt, hogy az aradi magyarságnak meg kell jelentetnie magát az etnikumi és vallási közösségben, tudatosítani az általa létrehozott értékeket. Ugyanakkor a mai világban adódó csekély anyagi lehetőségeket oly módon kell kihasználni, hogy az nem széthúzásban, hanem együtt dolgozásban hozzon minél több eredményt.

Ennek érdekében arról is döntés született, hogy mindegy háromhavonta érdemes hasonló megbeszélést szervezni. Egyrészt elemezni az eltelt időszak eredményeit, másrészt következtetéseket levonni az esetleges sikertelenségekből.