Kitárnám ablakom

Szabó Péter aradi származású költő negyedik kötetének bemutatásával indult a dévai unitárius egyházközség utóbbi adventi találkozója. Brittich Erzsébet, a kötet szerkesztőjeként és grafikusaként mutatta be a költőtársat, akinek 30 évi szünet után immár a második kötete jelenik meg idén.

Szabó Péter először a bukaresti Litera Liadónál publikálta verseit 1980-ban. Azóta verset és riportot közölt a Művelődésben, Korunkban, illetve napi- és hetilapokban, antológiákban. A következő kötet már Temesváron jelent meg a Facla Kiadó gondozásában, 1985-ben. Azóta születő versei fiókban lapulva vártak megosztásra. A kéziratok gondozását Brittich Erzsébet képzőművész, költőtárs vette kézbe és két kerek, önálló kötetet válogatott össze belőlük. A Szisz-moll című, a Kölcsey Egyesület Fecskés sorozatának 29. könyveként látott napvilágot, a Kitárnám ablakom című kötetet pedig a dévai Ortoepia Kiadó jelentette meg. Nem véletlen tehát, hogy az első bemutatóra is Déván került sor, ahol Ovidiu Vasilescu kiadóvezető is üdvözölte a költőt és szerkesztőt, nagy elismeréssel szólva Brittich Erzsébet alkotó munkásságáról.

Szabó Péter életútjában nem csupán a verskiadás mutat némi szinuszos jelleget. Az alapszakmaként megjelenő fotográfia is változatos formában kíséri végig – ez vezeti a megyei moziválallathoz is, ahol több évig dolgozik. A filmes szakma már rögtön a kötet első versében érezhető válik: a Március című kötetlen formájú költeményben filmvers – forgatókönyv – vázlat formát öltenek a gondolatok. Szabó Péter előszeretettel alkalmazza a távlati képzettársításokat, nagyszerűen műveli a hangulatfestést, könnyedén lopja be verseibe az impresszionista elemeket. A kötetet amúgy végigkíséri a szabad verselés, belopózik néhány tömör haiku és néha egy-egy poéma határát súroló alkotásban harmonikusan simul egymáshoz a rímes és rím nélküli forma, sajátos lüktetést kölcsönözve a versnek. De találkozunk a hagyományos szerkezet egészen kötött formájával is, a szécsényi országgyűlés emléke például szonettként elevenedik meg az In memoriam című versben. Ezt is és jóformán a kötet minden darabját mélyen átszövi Szabó Péter különleges ragaszkodása a szülőföldhöz. Arad-hegyalja és maga a város vezérmotívumként jelenik meg a kötetben és minden bizonnyal a szerző életében is. Úgyszintén a többnyelvű Bánság is meghatározó és éltető erőként van jelen. Tél-Bánság című költeménye utolsó soraiban így fogalmaz: Mégsem fázom / s míg tovafut a tél / román szerb magyar / bolgár német szlovák / szavak s jóindulat / melegítenek s feloldanak.

Brittch Erzsébet különleges érzékenységgel tolmácsolta a kötet jó néhány versét jelentő Zsóka-ciklus darabjait. A meglelt igazi társ korai távozásának fájdalmát csupán az örökéletben való találkozás reménye oldja és lelkének örök jelenléte. A kötetben amúgy felvillannak a fiúnak címzett apai gondolatok is (Poroszka óda), a feleség képe (Lebbenő mozdulatod mosott ruhákban) és a különböző nemzetiségű ősök emléke (Családi fénykép). A kötet címadó versében tömörül a múlandóság gondolata, a tisztább, szebb holnap vágya. Akárcsak az ars poeticaként is meghatározható kötetzáró versben (Verstöredék – Álom  – Arad), melyben Szabó Péter önmagát és mindannyiunkat arra biztat, hogy ne hagyjuk nyomtalanul elveszni értékeinket. A költő feladata emléket állítani mindannak, ami benne él, a lelki örökségnek, a szülőföld szegletköveinek: meglásd ez a város akkor is a tiéd / minden eltűntetett kerttel / hol dobogni hallod elődeid szívét… / emlékezz te is egy jellel…/ prózában baktató öregedő verssel… / nos állj lábra hát és kelj fel…

Szabó Péter gondolatai értő hallgatóságra találtak a dévai közönségben. Koppándi-Benczédi Zoltán unitárius lelkipásztor köszöntő szavait követően dedikálásra is sor került.

A találkozás, kötetlen beszélgetés pedig a megszokott meghitt hangulatban folytatódott, kézműveskedés és falatozás közepette.