Lassan hagyományossá válik a vándorszínház műfaja az Aszalos Géza rendező által életre hívott formájában. A Bánsági Vándorszínház társulata, annak ellenére hogy többé-kevésbé elfelejtett darabokat visz színre, sokszor mostoha körülmények között, improvizált helyszíneken, jó, sőt nagyon jó előadásokat produkál! Ez történt tavaly Lugoson, amikor a romos, lepukkant helyszín dacára egy jó előadásnak lehettünk élvezői. Hasonló meglepetésben lett részünk idén is, csak a helyszín változott. Petőfi Sándor: A HELYSÉG KALAPÁCSA cimű darabját f.t. Dumitresc Mihail Titi lugosi katolikus plébános jóvoltából a templomudvarban tekinthette meg a nagyérdemű közönség. A nagy hőség dacára hetvenen voltak kíváncsiak az előadásra, ez a tavalyi létszámnál majd hússzal több. Reméljük, hogy jövőre elérjük vagy meg is haladhatjuk a százat!
Megjegyezném, hogy a nézőközönség életkora igen változatos volt. A legfiatalabb néző egyéves hat hónapos fiatal hölgy volt, a legidősebb pedig egy közel nyolcvanéves idős hölgy – mindketten nagy odafigyeléssel és nyugalommal élvezték végig az előadást. Nem csak az én véleményemet tolmácsolom, amikor kijelentem, hogy a színészek és a közönség is elégedetten távoztak az előadás végeztével.
Langó Ferenc Attila
Hozzászólások