Magyar kulturális sziget a szórvány szórványában

November tizedikén kezdődik az Ars Hungarica kulturális fesztivál Nagyszebenben. A tíznapos rendezvénysorozaton a helybeli és a máshonnan érkező magyarok rendkívül gazdag és színvonalas kulturális program ajánlatai közül választhatnak. Mindezekről Serfőző Leventével, a szervező HÍD egyesület elnökével beszélgettünk.

– Idén is gazdag kínálat jellemzi a magyar kulturális fesztivált. Milyen szempontok szerint állítottátok össze a programot? Melyek a kiemelkedő előadások?

– Tizennyolcadik alkalommal szervezzük meg Nagyszebenben és környékén a magyar kulturális fesztivált. Az Ars HUNGARICA műsorait úgy állítjuk össze, hogy igyekszünk minden korosztálynak és minden kulturális igénynek megfelelni. Ami azt jelenti, hogy gyermekműsoroktól kezdve, ifjúsági koncerteken keresztül a népdal és operettig, ugyanakkor a gasztronómiai jellegű eseményektől, a kiállítás-megnyitókon keresztül a komolyzene kedvelőinek is biztosítunk minimum egy-egy kikapcsolódási lehetőséget. Pontosan emiatt, fő szervezőként nehéz lenne kiemelni bizonyos műsorokat, hisz különböző közösségeket céloznak, például egy gyermekkoncert az illető korosztálynak sokkal többet jelenthet, mint például egy kiállítás, a művészetet kedvelőknek viszont pont fordítva. Idén három centenáriumi kulturális évadot ünneplünk, és különböző műsorokkal ezeket is jelöljük: Petőfi és Madách 200., illetve Ligeti 100. évfordulója. Örülök, hogy sikerül ezt is jelezni, hisz egyik fő célunk a fesztivál megszervezésével, hogy a saját közösségünk számára kulturális kapaszkodót és minőségi irányt biztosítsunk, ugyanakkor, hogy minél tágabb körökben ismertessük, mutassuk be a magyar kultúra híres képviselőit, gyöngyszemeit. S nem az utolsó szempontunk az is, hogy a helyi kulturális értekeinket, a térséghez kapcsolható, történelmi és kortárs művészeket, előadókat mutassuk be, jelentsen a fesztivál egy bemutatkozási platformot.

– Egész Erdélyből és Magyarországról is lesznek meghívott vendégek, előadók. Többnyire visszatérők, hazajárók, vagy inkább olyanokat hívtak meg, akik először jönnek el?

– Kárpát-medencei magyar kulturális bemutatkozásban és fesztivál megszervezésében gondolkodunk már 2007-től, amikor Nagyszeben Európa Kulturális Fővárosa volt, és a fesztiválunk jelentette a magyar kultúra bemutatását. Ezt a dimenzióját mindig is megtartottuk, és igyekeztünk, a lehetőségeinkhez mérten, így is szervezni. Szerintem kezd eléggé furcsa is lenni azt mondani, hogy nemzetközi fesztivált szervezünk, és több országból hívunk meg előadókat, művészeket. Igen, más nyelven és papíron ezt így kell feltüntetni. Viszont számunkra, a magyarországi művész például pont a fiatalkori barátunk, ismerősünk, aki jelenleg máshol él és alkot. S, hogy konkrét példával is éljek, Szegedi Alice Torellával ifjú korom óta együtt dolgoztunk egy helyi rádióban, ahol magyar nyelvű műsorokat szerkesztettünk, együtt szerveztünk kulturális műsorokat és szórakoztató eseményeket a fiataloknak. Most Budapesten – és ki tudja hol a nagyvilágban – él és alkot, de az elmúlt 18 év alatt legalább öt alkalommal állítottuk ki alkotásait, dolgoztunk együtt. Kedveljük művészetét mi is, a szervezők és a közönség is, mert mindig más témában remekel a művésznő, ugyanakkor technikai szempontból is mindig különbözik az előzőtől, mindig élő és vonzó Alice művészvilága. S nyugodtan elmondható, hogy Ő is nyitott szívvel és nagy örömmel érkezik Nagyszebenbe. S akkor, milyen művésznek tekinthető: helyinek, erdélyinek vagy magyarországinak? Szerintem nyugodtan kimondhatjuk, hogy Kárpát-medencei művésznő. Ugyanezt elmondhatjuk, például Benedekffy Katalinról is.

– Nagyszeben és Szeben megye a szórvány szórványa, a tágabb értelembe vett Erdélyben csak Krassó-Szörény megyében él kevesebb magyar, mint nálatok. Ennek ellenére a HÍD egyesület évről évre gazdag, szerteágazó és színvonalas magyar rendezvényeket szervez. Hogyan képes egy maroknyi magyar közösség ilyen színvonalas rendezvényeket szervezni?

– Köszönöm szépen a szép szavakat. Igen, kevesebben vagyunk, de ettől függetlenül a szociális berendezkedésünk, az igényeink ugyanazok, mint bármely számosabb közösséggel rendelkező városé, vagy településé. Sőt, merem azt is kimondani, hogy a társadalmunkon belüli rétegződések is ugyanazok, mint bárhol, csupán a számok különbözőek. S az évek során megtanultunk kisebb közönségnek ugyanúgy szervezni, minőségileg, élmény-kínálat szempontjából és a teljes rendezvényszervezési elemek szempontjából. Van nekünk azonban nagyobb tömegeket vonzó eseményünk is, a nyáron szervezett Hungarikum Napok több ezer személyt vonzottak a skanzenbe. 

– A kulturális rendezvényeitek bizonyára a környező megyék magyarságát is vonzzák, Hunyad megyéből is eljárnak, gondolom Kolozsvárról vagy Székelyföldről is eljönnek, talán messzebbről is. Milyenek a visszajelzések?

– Megfigyelhető, hogy lassan, de biztosan egyre több személy érkezik a térségünkön kívülről a vonzóbb eseményekre. A művészek is nagyon szeretnek Nagyszebenbe jönni és, annak ellenére, hogy a közönség száma nem a megszokott előadások publikuma, annál nagyobb számukra is a kihívás, hogy a maroknyi kultúrafogyasztót magukkal ragadják egy-egy előadás ideje alatt. S legtöbbször ez sikerül, mert Nagyszeben és környékének a közönsége nagyon lelkes, hálás.

– A helyi románság és a megmaradt maroknyi szászság érdeklődik-e a magyar kultúra iránt. A megye és a városvezetés támogat-e?

– Sokszor elmondtam, hogy Nagyszeben a mindennapokban megélt sokszínűségéről híres. Ha csak belső tényezőkre épülne ez a jelen, nagyon jó kapcsolatrendszernek mondhatnánk a különböző személyek és intézmények közötti viszonyokat. Eddig nagyon szépen és helyesen növeltük a más nemzetiségű látogatók számát és minőségét is. Sőt, még Moldova Köztársaságból is jelentkezett egy úr jelezve, hogy a családjával együtt itt lesznek a nagyszebeni megnyitón, és kérdezte, hogy mennyibe kerül a belépő, kell-e foglaljon stb. Nem kicsi volt a meglepetésem, de örülök, hogy a Kárpát-medencén kívül is felfigyeltek a nagyszebeni magyar kulturális fesztiválra, s a magyar kultúra eljut más nemzetiségűekhez is. Ezt a helyi önkormányzat támogatásának is köszönhetjük, amely a teljes költségvetésnek jóval több, mint felét biztosítja számunkra. Az eddigi helyi együttműködéseink, modern szóhasználattal élve: win-win kapcsolatnak nevezhetők. Igyekszünk a továbbiakban is ezt megtartani a helyi magyar közösség számára.

– Az EMKE dél-erdélyi elnöke vagy. Összekapcsolódik az EMKE tevékenysége az Ars Hungaricával, vagy két teljesen különálló dolog?

– Legyünk őszinték, a tisztségbe való megválasztásom annak köszönhető, hogy sikeres rendezvényeket szervezünk, az adott lehetőségeken felüli teljesítményt tudunk felmutatni. Nem kis erőfeszítés van mögötte mind részemről, mind annak a csapatnak a részéről, amellyel együtt ezt összehozzuk, mert egyedül nem lehetséges. Az EMKE az első perctől támogatott, ma is megteszi, a saját lehetőségeihez mérten. Több dél-erdélyi kulturális eseményt szerveztünk közösen más intézményekkel, kapcsolatokat alakítottunk ki és kezdeményeztünk, díjakat adtunk át, ezzel is megköszönve azt az önzetlen munkát, amely jellemző a térségben, a dél-erdélyi magyar kulturális szervezők körében. Egyelőre ennyire futja, még nem jött el annak az ideje, hogy erős magyar kulturális intézményekkel rendelkezzünk ebben a térségben. Optimista vagyok, hisz úgy érzem és észlelem, hogy az egyházaink megerősödtek, az oktatási intézmények körében is tisztább a rálátás, és minden jel arra felé mutat, hogy a harmadik „pillér” megerősítésének ideje is közel van. Egyelőre eseményszervező kulturális entitásokról beszélünk Dél-Erdélyben. Csak remélni tudom, hogy rövid időn belül a térség magyar múzeumáról, színházáról vagy más ágazatnak intézményéről beszélhetünk a közeljövőben.

– Köszönöm szépen!

– Én is köszönöm!