Szeretik az istenek

Akit nagy tehetséggel áldottak meg, azt szeretik az istenek.

Csákányi Esztert pedig bizonyosan, s ezt nemcsak az Akit az istenek szeretnek című, élő koncertnek nevezett önálló műsorából tudjuk, bár abból is megsejthetnénk: egy nagy színésznek szinte elég csak megjelennie a színpadon, pár mondatot szólnia, hogy lássuk, kivel van dolgunk.

Csákányi Eszter azok közé tartozik, akik, ha megjelennek a színpadon, „ott vannak”. (Sajnos, Thália nem minden szolgája mondhatja ezt el magáról.)

A művésznő most arra vállalkozott, hogy az aradi közönségnek is bemutatja önmagát és az örök Nőt. (Az est ősbemutatója tavaly tavasszal volt Budapesten.) Szerintem lehetetlen vállalkozás: mérhetetlen mélységű és szélességű kútban keres apró kavicsot az, aki erre vetemedik. A „női lélek megannyi arcáról” (idézet a művésznőtől) sokezer, sok tízezer írás áll rendelkezésünkre, ezek dacára a világ a mai napig sem tudja biztosan, milyen a nő, akinek legalább ezer arca van.

Nos, ezek közelebb hozására vállalkozott a (sok egyéb mellett Jászai Mari- és Kossuth-díjjal kitüntetett) művésznő. Az eredmény: egy nagyszerű, szórakoztató, olykor meggondolkoztató előadás.

De hogy milyen az Örök Nő („végletes lelkiállapotban”), arra, szerintem, adalékokon kívül, most sem kaptunk pontos, egyértelmű választ. Ilyen is, olyan is, meg amolyan is. Hogyan is kaphattunk volna egy kb. másfélórás előadásban, amikor elődeink és kortársaink (talán nálunknál is tehetségesebbek) nem tudtak válaszolni rá?

Kérdés: kell-e, szükséges-e most, a XXI. században egy ilyen válasz?

Szerintem fölösleges, úgysem tudnánk a dolog végére járni. Ha az irodalom, a művészet nagy hirtelen – puszta feltételezés, és nyilván szamárság) minden, az emberi léttel, pláne a női lélekkel kapcsolatos titkot felderítene, egyszerre fölöslegessé, okafogyottá válna.

Meggyőződésem szerint azonban ettől nem kell tartanunk: a téma a világ végezetéig kitart, és akkor sem leszünk (lesznek, akik lesznek) sokkal okosabbak.

Ami biztos: Csákányi Eszter (aki édesapjának, a nagyszerű Csákányi Lászlónak is emléket állított két híres dalának (Doktor úr…, Muki bohóc) előadásával, szép élmény részesévé tette, a kamaraszínház jóvoltából, az aradi közönséget.

Az „élő koncerten” két kiváló zenész, Wagner-Puskás Péter (billentyűs) és Kovács Norbert (ütőhangszerek) működött közre a dramaturg, szövegíró Zöldi Gergely (és az előadó) által összeállított műsorban. Amelyben (az általam eddig ismeretlenek mellett) több ismert dalt is hallhattunk – kicsit másképp. Az előadásába sok empátiát, olykor rokonszenves öniróniát felvonultató művésznő egyéniségének megfelelően.