Fára mászni volna jó,
magas almafára,
ágán lépked egy rigó,
be nem áll a szája.
Hancúroznak víg szelek,
bokrok között járnak,
zümmög már a kikelet,
bája van a tájnak.
Lepke, dongó, méhecske,
szálldos kint a réten,
határtalan kedvüket,
most már én is értem.
Nagyálmos Ildikó versével kívánunk boldog, felhőtlen gyermeknapot!
(Nagyálmos Ildikó: Papírtáj – Váncsa Mónika rajzaival. Irodalmi Jelen Könyvek, 2020)
Hozzászólások