A compó és horgászata

A compó lassú folyású folyó- és állóvizeink lakója. Elsősorban iszapos, növénnyel sűrűn benőtt vízterületeken kell keresni. Oxigénigénye csekély, ezért vígan megél a gyorsan felmelegedő kisebb tavakban is. Néha teljesen beássa magát a vízi növényzet sűrűjébe, ott találja meg táplálékának nagy részét, vízi rovarokat, friss növényi hajtásokat, mégis legnagyobb kedvence a vörösszúnyoglárva, amit az iszapból csipeget.       

Főleg a melegebb hónapokban horgászhatunk rá eredményesen, tavasszal, mikor a jég levonul, még pihenéssel tölt néhány hetet, mikor a víz kezd egy kicsit felmelegedni, csak akkor indul táplálékkeresésre, ilyenkor kapása rendkívül finom, óvatos.

Horgászati szempontból a legsikeresebbek azonban a nyári hónapok, ősszel is táplálkozik, de inkább csak a mélyebb részeken tartózkodik.

Mivel növényzet közt horgászunk, és a fenék közelében kell, hogy keressük a compót, ezért az úszós módszerek közül a feltolós és a felfektetős módszer jöhet szóba, a csalinak a vízfenéken kell lennie. Fenekezésnél a csúszó ólmos, illetve a csúszóra szerelt etetőkosaras módszer jöhet szóba. Mindig finom szereléket használjunk.

A horgászbot úszózásnál legyen spiccakciós, hossza 3,8–4,2 m, dobósúlya 15–30 gr. Az orsó legyen legalább 35-ös kapacitású, megbízható fékrendszerrel rendelkezzen, mert a compók bizony kemény harcosok.

Használjunk lágy, csomótűrő zsinórt, méretét tekintve 0,12–0,20 mm-ig. Az úszó ceruzaformájú vagy körte alakú legyen, mindenképpen hosszú antennájút válasszunk, mivel ezeken a fajtákon lehet a legjobban észrevenni az óvatos kapást. A horog 8–14-es méretű, bő öblű legyen és tűhegyes.

A compóra alkalmazhatjuk a növényi és állati eredetű csalik széles skáláját, a kukoricától a kenyérgyurmáig mindent használhatunk, egy fontos szabály van viszont, hogy a csali idegen szagoktól mentes legyen (pl. dohányosok etetőanyag gyúrás, illetve csalizás előtt gondosan mossanak kezet), a hal ugyanis rendkívül jó íz- és szagérzékeléssel rendelkezik.

Állati eredetű csalik közül első helyen áll a természetes tápláléka, a vörös szúnyoglárva, amelyet vékony húsú horogra feltűzhetünk, de érdemes próbálkozni apró trágyagilisztával, csontival, hiszen nem tudhatjuk, hogy éppen mire éhezik meg a halunk, és az sem mellékes dolog, ha esetleg ponty kap a horgunkra. Etetőanyag feltétlenül fontos a compó horgászatánál. Elsősorban itt is az édesebb illatúakat részesítsük előnyben, érdemes az etetőbe keverni szemes takarmányt (főtt búza, kukorica stb.), illetve apróra vágott gilisztát, szúnyoglárvát.

Kádár Tibor