A vörösszárnyú téli horgászata

Télen általában a hőmérő higanyszála 0 fok alatt marad. A békés halak ilyenkor vegetálnak, vermelnek. Ez nem azt jelenti, hogy nem táplálkoznak, esznek ők, csak nem annyira intenzíven, mint nyáron. Így van ez a vörösszárnyú esetében is, eszik ő még akkor is, ha a vízfelület be van fagyva.

A folyóvíz, az állandó vízmozgásnak köszönhetően, nem fagy be olyan könnyen. Ilyenkor egy hosszabb, finom bolognai bottal érdemes próbálkozni. Csak arra vigyázzanak, hogy a gyűrűk ne legyenek kis méretűek, mert könnyen befagynak. Lehetőleg válasszanak egy olyan bolognai botot, amelynek gyűrűi elég nagyok, és ha lehet, kenjék be lanolinnal vagy egyszerű étolajjal, ezáltal csökken a befagyás veszélye. A botra szereljenek fel egy kisméretű peremfutó orsót, melynek dobjára elég, ha 0,12 mm-es monofil zsinórt tekernek, sőt ha van, akkor jó lesz a 0,10-es is. Az előke legyen 0,08 mm vastagságú. Ez fontos, hogy így legyen, mivel télen a halak nagyon óvatosak. Ne feledjük, a téli horgászatnál be kell tartanunk azt az alapszabályt, amely így szól: minél hidegebb a víz, annál vékonyabb legyen az előkénk!

Még van egy nagyon fontos dolog, amit megemlítenék, éspedig: dermedt, megfagyott kézzel nem egy leányálom horgot kötni, ezért ajánlatos úgy elindulni otthonról, hogy a horgásztáskában legyen legalább 10 megkötött horog. 

Ami az úszót illeti, az legyen kiegyensúlyozott. Gyorsabb folyású vizeknél használjunk répa formájú, vaskosabb testű fémszárú, hosszú antennájú, 3-4 gr-os úszókat. A főzsinórra csúszó ólmot szereljünk, melyet egy szilikon csövecskével ütköztetünk, hogy meg ne sérüljön a szerelék végén található hurok. Ebbe a hurokba kötjük fel jelző ólommal ellátott előkénket.  

Téli horgászatnál ajánlatosabb élő csalit használni. Én általában csontit használok, melyből két szemet akasztok egy 14-es vagy 16-os horogra, vagy ha nagyon gyengén jelentkeznek a kapások, akkor lemegyek egészen a 18-as vagy 20-as horgokig, melyre egyetlen egy szem csalit teszek. Egy másik vörösszárnyú által kedvelt téli csali a vékony trágyagiliszta, vagy a kicsivel drágább pinki, melyet horgászboltokban szerezhetünk be.

Az etetés télen ugyanolyan fontos, mint nyáron. Arra kell vigyázni, hogy állaga ne legyen túl darabos, mert a nagyobb falatokkal a hal hamar jól lakik. Tápértéke se legyen túl magas. Másik fontos szempont, amelyre nagy hangsúlyt kell fektetnünk, hogy a színe legyen sötét. Keverjünk hozzá élő anyagot bőven, csak arra vigyázzunk, hogy vízzel való érintkezéskor ne essen szét. 

Miután a halcsapat felfedezi a beetetett helyet, csak arra kell vigyázzunk, hogy el ne menjenek. Ezt úgy tudjuk elérni, ha minden megfogott hal után becsúzlizunk, vagy bedobunk 5-7 szem csontit vagy akár elmehetünk 10 szemig is.

A vörösszárnyú téli horgászata sok örömet tud okozni, tehát érdemes próbálkozni. Próbálják ki önök is!

Kádár Tibor