Ahány felvonás, annyi előadás

Mottó: A színház és az olimpia régi jó barát, mégis csak egyénileg képes megmutatni mindkettő magát.

– Ha négyévenkénti páros esztendő, akkor olimpia. Ám mostanság korántsem érződik hangulatilag az, hogy egy-kettőre nyakunkon lesz a londoni rajt. Ön is így látja?

– Egyelőre valóban nem attól hangos a sportvilág, hogy örömteljes ujjongás előzné meg az angliai nyári sportjátékok nyitónapját. Ellenben a médiában már kifejezett hangsúlyt kapott, miszerint az Angol Olimpiai Bizottság plusz költségvetést kért a brit kormánytól, mivelhogy fogytán az előzetesen kiutalt pénzalap. A parlament gyors és főleg pozitív reagálására várnak, nehogy megismétlődjön a nyolc évvel ezelőtti görög beruházási recept, amely utólag terhes számlává vedlett a helyi lakosság számára.

– Jómagam mindmáig kételkedem abban, hogy a 2004-es olimpia megrendezése miatt került Görögország súlyos gazdasági válságba…

– Javaslok egy szikrányi gazdasági okfejtést. Induljunk ki abból, hogy az ezredforduló tiszteletére Görögország, mint a nyári olimpiai játékok őshazája, ötkarikás versenyt kívánt rendezni már 2000-ben. Igen ám, csakhogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) idejében rádöbbent arra, hogy eme dél-európai ország lelkesedéséből nincs ugyan hiány, ellenben a költségvetése oly „lyukas”, hogy szinte ijesztő. Szerencsére Ausztrália gazdasági helyzete oly kiváló, hogy már a rendezési jogért vívott kampányban bámulatos pénzügyi garanciát tudott felmutatni arra, hogy képes gond nélkül megrendezni az olimpiát.

– Konkrétan: miért omlott össze a görög gazdaság?

– Tudni kell, hogy Görögországot – gazdaságilag – a turizmus és az élelmiszeripar tartotta lábon hosszú-hosszú ideig. Az egyre gyakoribb természeti csapások apasztották a bevételeket, ami az idegenforgalmat illeti. Ugyanakkor a piacversenyben is mindinkább alulmaradt Görögország. Emlékszem arra, hogy egykoron szinte csak kimondottan görög déli gyümölcsöt lehetett kapni mifelénk. Az utóbbi két-három évtizedben, a görög narancsot, citromot stb. kiütötték a dél-amerikai országok gyümölcsei.

Szóval, a gazdasági zsugort nem vette komolyan annak idején a görög politika, s ennek beláthatatlan az egyéb távlati következménye.

– Ezek szerint nem a 2004-es rendezés volt ama övön aluli ütés?

– Persze hogy nem! Az olimpiai házigazda szerepkör már csak az a balhorog volt, amely az erősen rogyadozó országot a padlóra küldte. Tulajdonképpen ahány felvonás – annyi előadás. Azaz: egyetlen olimpiai játék megrendezése sem alapulhat előre kidolgozott, úgymond sematikus recepten. Így aztán az olimpia hiába rokonítható a színházzal, ha nem veszi figyelembe sem a NOB, sem a rendezői jogra pályázó ország azt, hogy végül is csupán az egyéni megmutatkozással lehet reálisan célba érni.