Baráti peca

Tavaly augusztusban felhívott orosházi barátom, hogy mivel szabadságát tölti, meghív pecázni. Nem kellett kétszer mondania. Két nap múlva már Orosházán voltam. Hogy milyen élményben volt részem azt a cikkből megtudhatják.

Kellemes nyári idő volt. Mivel előző nap már becsomagoltunk mindent, reggel hat órakor már az autóban ültünk A felszerelés választása barátomnak egy öt méteres spiccbotra és feederbotra esett, én két feedert választottam. Az etetőanyagom a már jól bevált Maros mixből, két kg áztatott kukoricából és az elmaradhatatlan mézes-pálinkás dippből állt. Rövid autózás után érkeztünk a Homokbánya tóhoz.

Elkészítettük az etetőanyagot, és megkezdtük az alapozó etetést. Sokat gondolkodtam a csali választásán, hogy milyet is hozzak magammal egy ismeretlen horgásztóra. Végül a Halibut pelletet választottam, a másik két csali a giliszta és a csonti volt. Barátom a lehető legegyszerűbb felszereléssel spiccbottal horgászott, és azzal aprította a tó kárász és keszegállományát, én pedig türelmesen néztem hogyan „fogynak el” a  kárászok a tó vízéből. Én feederbottal horgásztam, az egyik bot végszerelékére a halibut pelletet fűztem, míg a lágyabb feederre a csontit választottam csalinak. A csontis szereléknek még ideje sem volt, hogy leérjen a fenékre máris kapásom volt. Apró csalihal méretű kisponty volt a jelentkező a csonticsokorra.

Gondoltam, ha már azonnal pontyot fogok még ha kicsit is akkor itt a nap végére lesznek ennél sokkal nagyobbak is. Hiába fűztem a horogra még nagyobb csonticsokrot akkor is csak a kicsi pontyok vették fel a kárászoknak szánt csalit. Ezért csalit kellett váltanom. A gamakatsu 8-as méretű horogra egy szál vékony trágygilisztát fűztem. Ekkor már sokkal ritkábban volt kapásom, de a megakasztott halak mérete egyre nagyobb lett.

Telt az idő, a barátom kárászai lassan gyűltek a haltartóban, de engem valahogy elkerültek a halak. Pedig az idő szép, kellemes és meleg volt. Nem adtam fel türelmesen vártam a szerencsémre.

Egyszer csak azt vettem észre, hogy valami határozott erős kapással húzza azt a spiccet, amelynek a végszerelékére a halibut pelletet fűztem. Reflexből akasztottam és éreztem, hogy ez bizony nem kárász lesz. A tó eléggé hináros volt. Az általam két kilósra saccolt ponty-mert az volt-, első dolga az volt, hogy beleússzon a hínárba. A horogelőke 0,18 as volt, óvatosan kellet fárasztanom nehogy elszakadjon. Kb öt perc fárasztás után már a merítőben pihent a  pontyocska. Nem is volt olyan kicsi. Mérlegelésnél derült ki, hogy 2,70 kg-os.

Ezután mindkét bot végszerelékének a horgára halibut pellet került. Az eredmény ezúttal nem sokat váratott magára. Éppen leültem enni, – mert ha már a halak esznek akkor nekem is kellene –, amikor egy újabb jelentkező akadt a botomon, egy két kilós ponty. Ez után egy kis szünet következett. Miután már a kárászok sem kaptak, és a feederspiccek is mozdulatlanok maradtak úgy döntöttünk, hogy lassan indulni kellene hazafelé és örüljünk a sikeres és kellemes horgászásnak. Belenyugodtam a horgászat végébe. Örültem annak is, hogy egy újabb horgásztavat sikerült megismernem. Ide még biztosan ellátogatok.