Gyulai pontyok

Egyedül ritkán vágok neki horgászni, de ha van jelentkező, akkor nem szoktam sokat habozni. Így volt ez egy augusztusi alkalommal is, mikor barátom, Laci jelezte, hogy szívesen jönne velem horgászni, mert már nagyon unatkozik. Egy gyulai tavat céloztunk meg. 

Az időjárás nem sok jót ígért, melegfront volt, tapasztalataim alapján ilyenkor nehéz békés halat fogni. Ezt hamar megerősítette a helyi halőr is, aki még a kipakolás közben megjelent és kategorikusan kijelentette, hogy az előző nap mindenki sokat fogott, ma viszont még senki semmit. Persze ettől még nem estünk kétségbe, mert ebben a tóban a halsűrűség olyan magas, hogy még a gyengébb időszakokban is ki lehet egy-egy halat fogni.

Az időjárás miatt az etetést egy amuros keverékkel kezdtük, reménykedve abban, hogyha a pontyokat nem is, de talán ezeket a ravasz növényevőket kapásra tudjuk ingerelni. Repült is be a két könnyű fenekező szerelés, egyiken a már több alkalommal csaliként bevált gyümölcsös pellettel, míg a másikon a klasszikus kukorica csalival. Laci keményebb szerelékkel próbálkozott, de hasonló csalival.

Az első kapásra nem kellett sokat várni, a pelletes bot jelzője felcsapódott, majd ott is maradt. Gyors bevágás után máris egy szép ponty ficánkolt a zsinór másik végén. Pár perc alatt a partra került és miközben a horog kiszabadításával foglalatoskodtam, a másik botra is felakasztotta magát valaki. Kiderült, hogy egy kisebb pontynak tetszett meg a lebegő kukorica, nem sokkal később ő is a partra került. Még hogy nem eszik a hal, soha rosszabb kezdést! Persze az örömöm azért gyorsan csökkent, ugyanis miután visszadobtam a két szereléket a vízbe, a halak kezdték sejteni, hogy valami nem stimmel, és óvatosabban kezdtek enni. Jól látható volt, hogy a bedobás után több helyen megugrott a hal a környéken, az eléggé sekély vízben elárulta őket a fodrozódó víztükör. Az ilyen kis tavakon, ahol gyakori vendég a horgász, rövid idő alatt kitanulják a halak, hogy mikor fenyegeti őket veszély, és ilyenkor már nagyon nehéz megfogni őket. Ennek megfelelően a kapások megszűntek, hosszú csend következett.

Kísérletezésbe kezdtem mind a csalik, mind a dobás helyét illetőleg, és így tett Laci is. Feltettem egy mézes ízesítésű kukoricát és a tó másik oldalának irányába dobtam, bőven túldobva a tó közepén. Ezen a részen láttam némi mozgást és nem is csalódtam: igaz nem rögtön, de egy jó fél órás várakozás után jött a következő kapás, a ponty pedig be a szákba. Nem is volt meglepő, hogy a szokásos zajongás után innen is továbbálltak a halak, így némi kapásszünetet követően ismét rövidebb távon kezdtünk el horgászni. Ráadásul a csalit is tovább variáltuk. A hosszabb csendes időszak most sem maradt el, de szerencsére utána a kapás sem. Ennek köszönhetően az aznapi negyedik potyka is partra került nekem. Ez volt a legszebb, 3,4 kg.

Vészesen közeledett az este, lejárt a horgászatra szánt idő. A kedvezőtlen időjárás ellenére is sikerült négy pontyot fognom, ami, azt gondolom, nem rossz eredmény. Aminek külön örültem, hogy Lacinak is sikerült pontyot és kárászt is fognia, így egyikünk sem maradt hal nélkül. A többi horgász eredménye viszont igen változó volt, találkoztunk olyanokkal, akik semmit nem fogtak, de olyanokkal is, akik rengeteget. Ismét túl voltunk egy kellemes és eredményes horgászaton, aminek nagyon örültünk.

Kádár Tibor