Hogyan lettem horgász?

Nyolc vagy kilenc éves lehettem, amikor először próbáltam halat fogni, saját készítésű eszközzel úgy, mint a cimboráim. Mindenem elő volt készítve a horgászbotomhoz, csak éppen a horog hiányzott, amiből sajnos, kifogytam. 

Édesanyám – még kimondani is szörnyű – nem értett a horoghajlítás mesterségéhez! Na szép kis intézmény lehet az a tanintézet, ahol ezt a nagyon fontos tárgyat nem oktatták – gondoltam.

Mert cérna és dugó még csak akadt a háznál, de horgot hajlítani csak édesapám tudott, ő meg éppen nem volt otthon. Délután hazajön apád, aztán majd hajlít neked annyi horgot, amennyit csak akarsz – vígasztalt édesanyám, de hiába, egy városnak elegendő bánattal szívemben elbőgtem magam.

De ahogy beborult, ugyanolyan hirtelen ki is derült, mert édesapám hazaérkezett, s mint vérbeli horgászember, azonnal bevetette minden szaktudását, és több horgot is meghajlított a gáztűzhelyen – de ezzel aztán ki is merült a család gombostűkészlete. Pár méter cérna, meg egy termetes dugó, végül egy hosszabb ág a hátsó udvari bodzabokorról, azzal el is készült a hőn óhajtott horgászkészség. Kevés friss kenyér a markomban csalinak, azzal futás a Maros-partra, ahol közben változott a helyzet (amióta én otthagytam őket), cimboráim száma megcsappant, csak ketten-hárman lógatták lábukat a víz fölé, markukban pecabottal. Itt voltak a rendőrök – súgta titokzatosan az egyik horgásztestvér. Akit elkaptak, annak elvették a botját, összetörték, és a vízbe dobták.

Lelki szemeimmel láttam is, amint két marcona rendőr felvezet édesapám elé, aki akkoriban vezető tisztviselő volt, és az ilyen szabálysértések hozzá tartoztak. De hiszen a bűnös eszközt is ő adta a kezembe, s azzal kenyérgalacsint tűztem a horogra, és a készséget szépen bevetettem a híd lábánál lassan áramló vízbe. Mozdult a dugó, majd oldalazva elindult, de mozdult a kezem is, bevágás, és, a cérnazsinór végén, a gombostű horgon ott ficánkolt egy ezüstös halacska. Az első halam!

Marokra kapva halacskámat, pecabotot, nyargaltam haza bemutatni az első zsákmányomat. Büszkén mutattam az alig tízcentis halamat szüleimnek, akik alaposan megrökönyödtek, hogy a halat sütve kívántam elfogyasztani!

Hát, mit mondjak, elég sokáig tartott, amíg meggyőztek, ezt a halacskát megtisztítani sem érdemes, mert semmi nem maradna belőle. Jobb lesz, ha Milu cicánkat örvendeztetem meg vele. Milu óvatosan megszaglászta jobb kezemben tartott halacskámat, majd be is kapta, és szüleim nagy derültsége mellett, kettőt-hármat nyelve végleg eltüntette első horgászzsákmányomat.

Valahogy így kezdődött horgászpályafutásom.

Kádár Tibor