Illés(ke) meg Tudor(ka)=Undor(ka)

A hazai labdarúgásban a durvaságot, színvonaltalanságot megtetézte a neveletlenség.

– Tudom, hogy bosszantja a gólörömtől ittas focisták meztelensége. Az okot kevésbé ismerem…

– Főleg felfogás kérdése, mennyire tolerálhatóak a mérkőzéseken belüli visszataszító jelenetek. Lehet, fanatikusnak tűnök azáltal, hogy nehezen viselem, ha valaki túljátssza a szerepét. Sajnos, mostanság már nemcsak a játékosok színészkednek, hanem a bírók is egyre többet engednek meg maguknak, ami a gesztikulálást és egyéb, labdarúgókkal történő párbeszédüket illeti. A Steaua–Galaci Oţelul mérkőzésen kimondottan Alexandru Tudor játékvezető vált negatív hőssé azáltal, hogy a tőle megszokottnál is visszataszítóbban irányította a bajnoki cím-, illetve Román Kupa-védő összecsapását. A játékvezető kiábrándító szereplését a Steaua újdonsült vezetőedzője, Ilie (Illés) Stan meglepően „színezte”, sajátos ugrálásaival, csapatának gólörömét igyekezvén hangsúlyozni. Számomra a piros-kékek új mestere hatalmas csalódást okozott a magatartásával azok után, hogy aktív játékosként rendkívül szerény, folyamatosan jól teljesítő labdarúgóként ismertem meg. E volt Steaua-játékos azáltal is csalódást okozott, hogy még a játékvezető igazságtalannak tűnő ítéleteinél is örömmámorban érezte magát. Holott egy kiegyensúlyozott érzelmű, gerinces szakvezető legalább zárt körökben elismeri, ha a bíró segíti csapatát.

– Hallottam arról, hogy annak idején nemcsak az eddig említett pocsék jeleneteket viselte el nehezen, hanem egy-egy saját maga által szerzett gólnak, illetve kosárnak sem örült igazán. Jók-e az értesüléseim?

– Egyszerűen arról van szó: nem szabad feledni azt, hogy ami az egyik csapatnak öröm, az a másiknak bánat. Legyen szó mindössze egy találatról, avagy győztes mérkőzésről. Szerintem a siker, bárhol érje el azt az ember, belülről megélendő, s nem illik mezdobálással, kerítésre ugrálással, meg obszcén jelenetekkel tetézni a siker örömét.

– Visszagondolva az elmúlt heti Rapid Európa Ligás-(le)szereplésére, Dan Alexa gólöröme valóban visszataszító hatást váltott ki a nézőből. Ráadásul: az efféle találatnak volt egy szomorú visszahatása is, hiszen a középpályás vezetőgólja végül nem ért semmit. Sajnos, a nagy európai klubcsapatoknál is létezik eme recept, holott képzettebb labdarúgókról van szó. Nos, mi lehet ennek az oka?

– A helyzet az, hogy magatartás, neveltetés, műveltség szemszögéből egy Real Madridban, Internazionaléban, Manchester United-ban stb. szereplő labdarúgó nem sokkal értékesebb „civil” szempontból, mint egy román vagy magyar élcsapatban szereplő futballista. A különbség ma már csak a szakmai képzettségben mutatkozik a nagycsapatok, illetve kis együttesek értékrendjében.

Adogató: Berki Fláviusz