Iniesta a világ tetejére lőtte a spanyolokat

Igazán sajnálom a holland válogatottat, már csak azért is, mert kedvenc csapataim közé tartozik, azonban bármennyire is sajnálom őket, keserűséggel kell megállapítanom: a dél-afrikai tornán nem az a holland válogatott szerepelt, amelyikbe én 1988-ban beleszerettem.

Amikor még, például, a középpályások játékába nem fért bele az alattomosság (lásd Van Bommel megmozdulásait), a K1-be illő jelenetek (lásd De Jong Xabi Alonsoval szembeni, piros lapot érő megmozdulását). Annak idején én sohasem láttam Van Tiggeletől, Erwin Koemantól, Wouterstől, Vanenburgtól, Mührentől, de később Cocutól, Seedorftól, sőt még a pittbullnak becézett Davidstól sem hasonló durva és alattomos belemenést egy-egy mérkőzés folyamán.

Sajnos, egyet kell értenem azokkal, akik azt állítják: a vb-döntő a legnagyobb részében nem volt egy élvezhető focielőadás. Ez főleg a tét számlájára írandó, hiszen mindkét együttes a győzelmet leginkább úgy akarta volna megszerezni, hogy középpályán lélegzetvételnyi helyet sem szeretett volna engedélyezni ellenfelének. Szerintem az is sokat rontott a csapatok támadójátékán, hogy a döntőt klasszikus értelemben vett középcsatár nélkül játszották le a csapatok. Hiszen a holland oldalon Van Persie nem vérbeli befejező csatár, míg a spanyoloknál Villa inkább oldalról, lendületből szeret érkezni, nem bírja a védők gyűrűjében zajló aprítást. Holland részről szerintem befért volna még a Dél-Afrikába utazó keretbe a Hamburggal idén jó szezont produkáló 34 éves Van Nistelrooy, aki nem mellesleg a spanyol focit is kiválóan ismeri, míg spanyol részről Llorentét láttam volna szívesen a kezdőben.

Van Marwijk holland szövetségi kapitány szerintem a paraguayiak szövetségi kapitánya, Gerardo Martino által alkalmazott taktikát kellett volna bevesse a spanyolok ellen, azaz már a saját térfelén le kellett volna támadnia a La Roja játékosait, Vicente del Bosque viszont éppen ezt tette, aminek köszönhetően a hollandok szinte alig tudtak önálló támadást vezetni. Megjegyzendő, így is megszerezhették volna a győzelmet, ha Robben belövi két remekbeszabott kontra ziccerét, de ezzel együtt megérdemelt a spanyol győzelem.

A spanyol aranyérem tulajdonképpen a csapatjáték diadala, amit bizonyít, hogy a torna két legjobb játékosát nem a világbajnok adja, David Villa a harmadik lett Diego Forlán és Wesley Sneijder mögött. Mindez persze valószínűleg egyetlen spanyol szurkolót sem zavar, hiszen a válogatott olyan bravúrt hajtott végre, ami eddig egyedül az NSZK-nak sikerült még 1974-ben: Eb-címvédőként nyert világbajnokságot.

A vb aranycipőjét a német Thomas Müller szerezte meg, aki ugyan Forlannal, Villával és Sneijderrel ugyanannyi gólt (ötöt) szerzett a torna során, ám a gólpasszok és a pályán töltött kevesebb perc miatt jobbak lettek a mutatói. Müller egyébként a legjobb fiatal játékosnak járó díjat is bezsebelte, Spanyolország a FIFA Fair Play díját is megkapta (a legkevesebb szabálytalanságot követték el a torna során), míg Iker Casillas a torna legjobb kapusa címet is elhódította.

Hollandia–Spanyolország 0:1 (0:0, 0:0, 0:0)

Johannesburg, Soccer City, 84 890 néző, vezette: Howard Webb (angol).

Hollandia: Maarten Stekelenburg – Gregory Van der Wiel, John Heitinga, Joris Mathijsen, Giovanni Van Bronckhorst (Edson Braafheid – 105.) – Dirk Kuyt (Eljero Elia – 71.), Mark Van Bommel, Wesley Sneijder, Nigel De Jong (Rafael Van der Vaart – 99.), Arjen Robben – Robin Van Persie. Szövetségi kapitány: Bert van Marwijk.

Spanyolország: Iker Casillas – Sergio Ramos, Gerard Pique, Carles Puyol, Joan Capdevila – Xabi Alonso (Cesc Fabregas – 87.), Xavi Hernandez, Andres Iniesta, Sergio Busquets – Pedro Rodriguez (Jesus Navas – 60.), David Villa (Fernando Torres – 106.). Szövetségi kapitány: Vicente Del Bosque.

Gólszerző: Iniesta (116.).

Sárga lap: Van Persie (15.), Van Bommel (22.), De Jong (28.), Van Bronckhorst (54.), Robben (84.), Van der Wiel (111.), Mathijsen (117.), illetve Puyol (17.), Ramos (23.), Capdevila (67.), Iniesta (117.), Xavi (121.).

Kiállítva: Heitinga (109.).