Júniusi horgászás

Születésnapom után két nappal telefonáltam Laci barátomnak. Mondom neki: te Laci, születésnapom volt, megünnepeltük, már éppen ideje volna a halakat is egy jó etetőanyagra meghívni. Vette a lapot, és másnap reggel hat órakor a gyulai egyesületi tavon áztattuk a zsinórt. Nagyon meleg fülledt idő volt, ami nem sok jóval kecsegtetett.

Az etetőanyag egy részét saját magam készítettem, a másik része (ami az etetőkosárba került) az általam nagyon kedvelt fekete pelletes volt. Mindketten egy-egy feeder botot és egy pontyozót használtunk. Csalinak a feederre piros málnaízű pelletet tettünk, a pontyozóra mézes Cukk kukorica került.

Az első kapásra nem sokat kellett várni. A pellet, úgy látszik, most fogósabb lesz, mert ez tetszett meg a halaknak. A tettes nem volt egy nagy teremtmény: egy kiló körüli tükörponty. Mehetett vissza, de felcsillant előttünk a remény. Lesz még nagyobb is, gondoltuk. Egy rövidke idő elteltével megint kapásom volt, ismét a pelletre, de sajnos nem sikerült „elkapnom” a tettest. De, ha már kapás van, az már egy fél siker. A pontyozón megváltoztattuk a csalit. A kukorica mellé két csonti is került. Elég sok idő telt el, de a spiccek és a jelzők még mindig mozdulatlanok voltak. Már unatkozni kezdtem, amikor megszólalt Laci csipogója. Bevágott, és hallottam, ahogy a fék dolgozik. Ez már igen, mondta Laci, miközben fárasztotta a „vendéget”. Tíz perc után a szákban volt a gyönyörű nyurgaponty. A mérleg 3,80 kg-ot mutatott. Laci mellém jött, és miközben megveregette a vállamat, fülig érő szájjal mondta: Tibikém, ez a te szülinapi etetőanyagod nagyon ízlik a halaknak!

Talán tíz perc sem telt el, amikor felcsapódott a kapásjelző a pontyozó botomon. Éreztem, hogy nem valami keszegféle lesz a horgomon, tipikus pontyhúzás volt. Nem tudom, mennyi idő telt el a fárasztással, de a lényeg, hogy a szákban ficánkolt a szép 4,5 kg-os tükörponty. Amikor a haltartóba akartam tenni, akkor vettem észre, hogy meg van jelölve. Egy szaporodásra kijelölt nőstényponty volt. Sóhajtottam egyet, és visszaengedtem. Itt ez a szabály!

Azért hal nélkül nem maradtam, mert alig engedtem el a pontyomat, a feeder botom spicce óvatos kapást jelzett. Most oda kell figyelnem, nem szabad elrontanom a kapást. Sikerült is megakasztanom, és erős ellenállást éreztem a zsinór végén. Sejtettem, hogy nagyobbacska hal, mert a feederem igencsak meghajlott. Laci segítségével sikerült is megszákolni. Tőponty volt az áldozat, amely kereken 3 kg-ot nyomott a mérlegen. Estig fogtunk még egy-egy „hármas” tükörpontyot és több kisebb „retúrt”.

Nagyon örültünk, hogy ilyen sikeres volt a szülinapi horgászatunk. Soha rosszabbat!

Kádár Tibor