Kovács István: „…már nincs mit számolgatni”

Az idei hollandiai Eindhovenben lezajlott vízilabda Európa-bajnokságon a magyar Kovács István által felkészített román férfi válogatott teljesítette kiutazása előtti célkitűzését, és a 8. hely megszerzésével kvalifikálta magát az áprilisi edmontoni olimpiai selejtezőre. 

A múlt hét közepétől Arad volt a házigazdája a férfi Szuperliga vízilabda-bajnokság alapszakasz 4., és egyben utolsó tornájának, amelyre a válogatott trénere is kilátogatott. Kovács Istvánt a Nagyváradi Digi VSK–Bukaresti Dinamo (10:5) vasárnapi rangadót követően szólaltattuk meg.

– Az alapszakaszban és az aradi tornán látott mérkőzések alapján hogyan értékeli: a válogatás szempontjából fejlődött a román bajnokság, amióta Romániában tevékenykedik?

– Igazából túl sokat nem! Annyi, hogy amióta én itt vagyok, cserélődött a negyedik helyezett csapat, még egy nagyváradi csapat odakerült, egy fiatal gárda, de az a három együttes a meghatározó, amely eddig is volt, a Nagyvárad, a Steaua és a Dinamo, ezekből a csapatokból vannak a válogatott játékosok is.

– Ugyebár azok az események, amelyeken a válogatottak vesznek részt, tornarendszerben zajlanak, azaz egymás utáni napokon több meccset is le kell játszaniuk a csapatoknak. A román bajnokság lebonyolításának átszervezése, a hétvégi kétmeccses rendszerről a tornarendszerre való áttérésnek a válogatott szempontjából lett-e valami haszna?

– A válogatott minden hónapban együtt készül, mi a Világligában indultunk pont azért, hogy együtt legyen a válogatott, mert a bajnokság színvonala nem a legjobb. Ez a tornarendszer eltér a más európai országokban lévő bajnoki rendszertől, de itt ugye a nagy távolságok miatt nem lehet minden héten játszani. Igazából én avval a pár emberrel, akivel vagyok, megpróbálom a szintet tartani. Nyílván, ez a rendszer, hogy a játékosok csak négyhetente játszanak, nem túl jó, hiszen így kevés meccset játszanak a játékosok.

– Eindhovenben a román válogatott Horvátország legyőzésével nagy skalpot ejtett, a halálcsoportban több erős válogatott ellen, mint a spanyol, a montenegrói vagy éppen a horvát, szoros meccseket játszott. Reálisnak tartja a csapata által elért nyolcadik helyezést?

– Mi úgy mentünk ki, hogy ebből a nagyon, de nagyon nehéz csoportból az igazi cél a kilencedik hely volt, pontosan azért, mert mindenképpen azt szerettük volna elérni, hogy kijussunk az olimpiai kvalifikációra. Akkor még nem lehetett tudni, hogy hány csapat megy, ami biztos volt, hogy onnan öt csapat fog kikerülni, s szerettünk volna abba az ötbe bekerülni. Ez végül sikerült. Nagyon örülök, hogy minden csapattal nagyon szoros meccset játszottunk, egy, két, háromgólos vereségek voltak a vízilabda elitet képező országok válogatottai ellen, hosszú idő után sikerült legyőzni a horvát válogatottat, ami számunkra hatalmas örömöt jelentett.

– Az önökkel azonos csoportban szereplő német válogatott is egy szép Eb-t zárt. Ön szerint minek köszönhető a német válogatott utóbbi évekhez képesti felemelkedése?

– Az utóbbi években a németek minden világversenyen 6. helyezettek voltak, tehát ők mindig kijutottak az olimpiára, ők mindig az első hatban voltak az Európa-bajnokságon és a világbajnokságon. Igazából sokkal jobban nem szerepeltek, egyet előreléptek. Én azt gondolom, hogy a német vízilabda jó szintet képvisel Európában, az élmezőnynek a végén vannak, ők képesek arra, hogy bárkit megverjenek és ugye, ahogy láttuk, képesek voltak rosszabb meccseket is játszani. Nyílván mi harcban leszünk ellenük, hogy kijussunk az olimpiára.

– Az edmontoni olimpiai kvalifikációs tornáról Japán visszalépésével egy újabb hely keletkezett, így már nem három, hanem négy kvótáért játszik az a 12 együttes. Milyen a román válogatott kvótaszerzési esélye?

– Hát, sajnos több már nem lesz, ezt az utolsó lehetőséget kell megragadni! Azzal, hogy a japánok visszaléptek, ők csak a kvalifikációtól léptek vissza, miután nem jutottak ki az olimpiára, sajnos ebből a 12 csapatból csak négy jut ki az olimpiára, tehát nekünk már nincs mit számolgatni. A román válogatottnak, meg nekem is, meg kell próbálnunk felkészülni és bízni abban, hogy jó lesz a sorsolásunk. A sorsolások után nagyon sok minden fog eldőlni. Most ebben a csoportban, ahol az Eb-n voltunk, nagyon nehéz lett volna bármivel is jobb eredményt elérni, így hát ha Edmontonban jó sorsolást kapunk, nem adjuk fel azt, hogy kijussunk az olimpiára, végül is ez a célunk!