Különös halfogás

Barátommal már reggel öt órakor a horgásztó partján várakoztunk, hogy a halőr beengedjen bennünket. Miután kifizettük a napijegyet sikerült kedvenc helyünkre letelepedni.

Már a szerelék összeállításánál feltűnt nekem, hogy igen csendes a víz, hiányoznak az ilyenkor szokásos pontyugrások, meg a rablóhalak utánozhatatlan csapkodásai. Szóltam is barátomnak, hogy nekem nagyon gyanús ez a nagy csend, nem jár a hal és ilyenkor nem is nagyon eszik.

Felszerelésem két, etetőkosárral felszerelt pontyozó bot volt. Laci barátom is hasonló felszereléssel kezdett. Az etetőanyag pelletes Maros Mix volt. A hajszál előkére két szem vanília ízű kukorica került.

Miután bedobtuk szerelékeinket, beültünk kényelmes székeinkbe, és vártuk a kapást. Már javában sütött a nap, de a kapásjelzők nem mozdultak.

Két óra telhetett így el eseménytelenül, amikor végre megmozdult az egyik kapásjelzőm. Bevágtam a halnak, és éreztem, hogy akadt. A hal nem fejtett ki különösebb ellenállást, és így hamar a merítőben volt a másfél kilós ponty.

Nem telt el sok idő, és barátom is fogott egy kettes körüli pontyot. Ezek után viszont újra leálltak a kapások.

Unalmamban kezdtem az egyik felszerelést kitekerni, hogy csalit cseréljek, de a szerelék megakadt. A dolog nem ért váratlanul, hisz tudtam, hogy a hely, ahol horgászunk, kissé akadós. Szinte közvetlenül ezután megszólalt az orsó fékje, ez már meglepett. Mivel az „akadó” eléggé mozgékonynak tűnt, nyilvánvalóvá vált, hogy halat fogtam. De hogyan? Történt már velem ezen a tavon, hogy a szerelék kihúzásakor, amelyre egy kisebb kárász akadt rárabolt egy csuka, de hogy a kukoricaszemre raboljon rá így valami, azt furcsának találtam. Mindenesetre elkezdődött a fárasztás, az pedig mindig öröm, még ha nem is kapással indult. A hal nem adta magát könnyen, én pedig nem nagyon mertem erőltetni az ismeretlent az eléggé finom szerelék miatt (0,20-as zsinór és 0,10-es fonott előke). Némi idő elteltével teljesen a felszínre jött a hal, és láttam, hogy nem ragadozó, hanem valami tömzsi békés hal. Láttam azonban azt is, hogy biztosan kívülről akadt, aminek nem örültem, hiszen így félő volt, hogy esetleg elveszítem. Öt perc elteltével barátom segítségével sikerült megszákolni a halat. Ekkor derült ki, hogy egy ponttyal van dolgunk. A hatos számú pontyozó horog a hal farka végébe akadt. Súlya 3,5 kg volt. Nagyon örültem, hogy sikerült végre egy nagyobbacska halat is fognom és méghozzá milyen körülmények között.

Sajnos ezek után is folytatódott a „haltalanság”, ezért csomagolni kezdtünk, és indultunk hazafelé, de azért nagyon örültem ennek a különös halfogásnak.

Kádár Tibor