Minő a nő?... (avagy: ihlető-múzsák köszöntése)

● A (sajtó)naptári menetrend ezúttal kiállt mellettem; heti „egeres” jelentkezésem ugyanis az ún. nemzetközi nőnapot követő péntekre esik, s ennek kiváltképp örülök, mert a mi ihlető múzsáinkat nem évente egyszer, hanem nap mint nap illik – legalább jó szóval – köszönteni. A nő olyan, mint a célkitűzés: nélküle értelmetlen az élet. Nem véletlenül ihlette meg az évszázadok során, például, az írókat, művészeket. A reneszánsz magyar költő-óriás, Balassi Bálint már fél évezreddel ezelőtt mindezt felismerte, átérezte, s ez irányú gondolatait lírai formába öntötte: „Ez világ sem kell már nekem nálad nélkül, szép szerelmem.” ● Megvallom: Balassi betűgyöngyfüzére engem különösen megihletett: „A (sport)világ nem ér semmit, ha a hölgy-érem nem színesít.” Gondoljunk bele, mily matt lett volna egy-egy világverseny, ha nincs, például, Sötérné Balázs Jolán, Birgit Schmidt, Martina Navratilova, Kőbán Rita, Nadia Comăneci, Szabó Gabriella stb., illetve itt, a Maros-parti városban, például, Várkonyi Judit, Valeria Roşca-Răcilă, Káposztay Szilvia, Lészay Magdolna, Căruceru Livia, Mihálka Nóra, Eberle Emília és még sokan mások. Aradnál maradva: annyit még e témáról, hogy, szerencsére, manapság is van még, például, egy Brosovszki Mónikánk, Daniela Dodeanunk vagy egy Lucia Mihalachénk…● A nyelvtani rend kedvéért, illetve nemkülönben hölgy-olvasóink iránti tiszteletből reagálok végül a címbeli kérdésre. Minő a nő?; azaz mekkora a nő? Kérem, ez már a férfiúi pupilla, illetve szív alkotta megbonthatatlan „zsűripárostól” függ…● Tehát, kedves férfitársaim, tiszteljük, becsüljük, értékeljük ihlető-múzsáinkat, de ne csak azon a bizonyos március nyolcadikán, hanem az esztendő valamennyi napján.