Obeliszket a sportembernek!...

● Egyik előző „egerészésem” alkalmával hangsúlyoztam: nem kívánom lenyelni ama „békát”, melyet a sportvilágból lett alvilág termelt ki; és előbb-utóbb inkább végleg visszalépek, mintsem érzelmileg tovább fagocitáljam idegsejtjeimet. ● Nos, köszönöm ezúton is ama ismerősnek (aki egyben olvasónk is) azokat a szavakat, amelyekkel röpke útszéli csevegésünk alkalmával ajándékozott meg: „…köszönöm, a züllő félben lévő sportvilágért jelképesen „elkönnyeztetett” gondolatait, sajátos küzdelmét…”. ● Megvallom: 34 évi újságírás, illetve „egerészés” alatt talán ez a legszebb, legértékesebb, legelgondolkoztatóbb betűcsokor, melyet sokezres gondolat-füzéreim fejében kaptam. ● Tovább menve, a forgó színpad-effektust is figyelembe véve, részemről nem jöhetett volna létre a három és fél évtized alatti szellemi termék, ha nincsenek azok a kiváló sportemberek, akik – számomra – a legértékesebb miliőt, a sportvilágot megalkották. ● Éppen a sajátosan szivárványos miliő homályosodása váltotta ki belőlem, a nemkülönben színes harangkongatást. Nevezetesen: eljött az ideje annak, hogy legalább itt, szűkebb Maros-parti pátriánkban alkossunk végre közösen valami emlékezetest, ami a sportolók eredményességét, magatartását, példamutatását is jelképezné egyszerre. ● Konkrétan arra gondolok, hogy megérdemelnének mind a jelenlegi, mind a volt sportemberek egy obeliszket, melyet kettős jellege miatt ajánlok azon művészeknek, akik értenek az ez irányú emlékművek alkotásához. ● Eme obeliszk egyben egy olyan kijelölt kegyhelyet is jelentene, amely előtt bárki, bármikor, bármennyi ideig tiszteleghetne a múlt, a jelen, illetve majdan a jövő kiváló sportembere emléke előtt. ● Ha eme gondolataim érdeklődésre érdemlegesek, akkor a sportbarátok nevében már most köszönetet mondok. Jómagam, arra biztosan vállalkozom, hogy az általam javasolt emlékművet mindig legalább egyetlen szál friss virág ékesítse…