Októberi horgászat

Október vége felé lehetett, amikor Laci barátommal elhatároztuk, hogy még elmegyünk egy utolsó pontyhorgászatra. Úgy beszéltük meg, hogy reggel hatkor indulunk. 

Sajnos, az idő megtréfált bennünket, reggel zuhogott az eső és a szél is igen erősen fújt. Felhívom barátomat! Lesz-e horgászat? Persze, hogy lesz, talán később eláll az eső, alább hagy a szél, és lehet, hogy még a nap is kisüt, mondta Laci.

Amikor a tó partjára értünk észleltük csak igazán, hogy milyen kellemetlen az idő. Az eső még nem állt el és a szél is eléggé erősen fújt. Az is furcsának tűnt, hogy eddig még soha nem érkeztünk elsőként a tóra, megelőzve a helyi horgászokat. Ez jelent valamit, de biztosan nem jót!

A halőrtől megtudtuk, hogy amióta az időjárás ilyen változékony nem igazán fogtak halat, talán egy-két pontyra emlékszik…

A tó Északi részén, a hátunknál lévő fűzeknek köszönhetően, széltől védettebb helyet találtunk, ott vertünk tábort.

Kicsit kutatva emlékeimben, eszembe jutott, a tavaly ugyanebben az időszakban, október elején szinte ugyanilyen zord időjárási körülményekkel találkoztunk, mégis sikerült közel 10 darab kettes körüli pontyot szákba terelni. Akkor frissen szedett trágyagiliszta meg harmatgiliszta volt a sikercsali. Talán most is működni fog. Ezt tettük a horogra.

Több mint egy órát kellet várni az első kapásra, mely akasztás után erős védekezésbe torkollott… Természetes a pontytól megszokott ellenállás, küzdött a hal az életéért. Jól csinálta! Olyannyira, hogy mielőtt hálóba vezettem volna, sikerült megszabadulnia a horogtól. 1:0, ezúttal a halak vezetnek.

Hosszú szünet. Már-már kezdtük elkönyvelni, erre a napra ennyi jutott, mikor megszólalt a lazára állított orsó fékje és görbült a feeder spicce. Újabb esélyt kaptunk a halaktól! Bevágás – fárasztás – és ott a hal, egy másfeles potykával tettem jóvá az előző hibámat. Ezúttal sikerült, de kicsinek találtam és visszaengedtem!

Kezdett melegedni a hangulat, feledtetve velünk az egyre csak rosszabbodó időjárást.

Az elkövetkező két órában, szinte tízpercenként jöttek a kapások. Érdekes sorrend kezdett kialakulni. Óvatos, maszatolós kapás dévért hozott, melyet 2-3 kisebb kárász követett, majd egy erőszakosabb rántás után pontyot fárasztottam. Laci barátomnál ugyanez volt a helyzet.

Nekem is és barátomnak is sikerült két-két szép pontyot a haltartóba tenni.

Ezek után egy óra kapástalanság jelezte, hogy vége a napnak, ennyi volt mára. Eljött a horgászat egyik legszomorúbb része, a vége. Azért annyira szomorú mégsem volt, hisz amilyen időt végigültünk a néhány óra alatt, ahhoz képest igencsak szépen tejesítettünk és egy újabb élményekben gazdag horgásznapot tudhattunk magunk mögött, melyet sokáig emlegetni fogunk barátommal.

Kádár Tibor