Örömpeca a Fehér-Körösön

Gyakran látogatott, kedvenc helyeim közé tartozik a Fehér-Körös magyar határhoz közel fekvő része. Sok szép halat adott már nekem ez a hely. Itt a víz lassan, egyenes mederben folyik, a part pedig homokos.

Ezen az emlékezetes nyári napon hajnali 3:30-kor csörgött az óra. Korán kellett kelnem, hogy a kedvelt horgászhelyemet szabadon találjam. Szerencsére időben odaértem, ezért a hely még szabad volt. Beszúrtam a bottartókat, összeraktam a botokat, és elkezdődött a peca. Először csak kézibottal horgásztam, hiszen az első kifogott apróbb keszegből akartam szeletet csinálni, amivel majd a süllőző botomat csalizom fel. Beetettem a helyet, a horogra két szem csonti került. Az első kapás hevessége nagyon meglepett, mert egyből lehajlította a hal a botot. Egyből ellenállásba ütköztem a bot megemelése után. Először komolyabb halra számítottam, majd rövid fárasztás után megszákoltam a méret körüli kis pontyot. Jól indul a keszegezés, gondoltam.

A meglepetés-ponty visszaengedését követően újra bedobtam a horgot. Szinte nem telt el fél perc, és máris megfogtam az első kisebb bagolykeszeget. Ő lett az áldozat, vágtam belőle egy szép háti szeletet, felcsaliztam vele a süllőző botomat és bedobtam a medertörés utáni mély vízbe. Most már csak egy éhes süllő hiányzott.

Éppen egy új előke kötésével voltam elfoglalva, amit a feederemre akartam feltenni, amikor a botom spicce szépen bólogatni kezdett. A harmadik húzásra bevágtam, és meg is akasztottam a halat. Rövid fárasztás után már a szákban is volt a kis 70-80 dkg körüli süllő. Persze visszaengedtem.

Újra felcsaliztam halszelettel a süllőzőt és ugyanarra a helyre dobtam vissza, majd a feedert is bedobtam csonti csokorral. 

A kézibotos pecázás kezdett felpörögni, egyre gyorsabb tempóban jöttek a keszegfélék. Azért fél szemmel igyekeztem a süllőzőt meg a feedert is figyelni, nehogy lemaradjak egy jó kapásról. Jöttek a szép lapos-, bagoly- és dévérkeszegek. Sajnos, egy brutális erejű kapás okozóját nem sikerült elcsípni, ez még az előkét is elszakította. 

Nem sokkal később, amikor egy szép dévért szákoltam a feederemről, ismét kapást jelzett a süllőző botom. Bevágás után meg is akadt a horog, és nemsokára egy nagyobb, másfeles süllő pihent a merítőben.

Egy jó fél óra telhetett el, amikor ismét akció volt a halszeletes boton. Egy rántás után folyamatos húzásba ment át a kapás, ezért nem vártam tovább, bevágtam. Rögtön éreztem, hogy ezúttal már jobb hal van a horgomon. 1-2 perces fárasztás után egy gyönyörű, 2,5 kg-os fogas süllőt szákoltam.

Eddig minden várakozásomat felülmúlta ez a nap. Miközben nézegettem a tájat és kissé elméláztam, ismét egy nagyon erős kapásra kellett bevágnom, ezúttal a feederen. A heves védekezés miatt először pontyra számítottam, de még jobban örültem, amikor megláttam a hatalmas ezüstkárászt. Sikeresen megszákoltam, majd lemértem. A mérleg 1,4 kg-nál állt meg.

Ahogy kezdett egyre melegedni az idő, úgy csökkent a halak kapókedve is. Pakolni kezdtem.

Ismét egy nagyon jó horgászaton vagyok túl, sok szép hallal örvendeztetett meg ez a szép folyó. Remélem, ez a továbbiakban is így lesz, és sok időt tölthetek el majd a partján.

Kádár Tibor