Világbajnok-porlasztás (avagy: Európa–Dél-Amerika 3:1)

A dél-afrikai futball-világbajnokság forgószínpadának röpítő ereje még a legfelkészültebb fizikusokat is bizonyára meglepte azok után, hogy két korábbi sokszoros világbajnok az újabb vb-címre esélyesnek tartott Brazília és Argentína közös sorsra jutott: megrekedtek a negyeddöntőben. A két dél-amerikai válogatott csúfos (le)szereplését csak tetézte ama megalázás, melyben Hollandia, illetve Németország részesítette őket. Ugyanis veszítenie bárkinek lehet, ám az alulmaradás hogyanja és mikéntje már kevésbé lehet közömbös, különösen akkor, ha a FIFA-világranglista élcsapatairól van szó.

Kétségtelen, hogy Brazília nemzeti csapatának jelenlegi játékosai szakmailag képzettek ugyan, ám emberi tartásuk távolról sem oly szilárd, mint például a Pelével, Tostaóval, illetve a későbbiekben a Romarióval, Bebétoval fémjelzett korosztály. Káká, Alves, Fabiano és társai – ráadásul – gyerekes naivitásról tettek tanúbizonyságot azáltal, hogy a játékrész közötti szünetben a szundikálást választották ahelyett, hogy a második félidőben az igen törékeny egygólos előnyük növelésére törekedtek volna.

Argentína ugyancsak megérdemelte sorsát, hiszen továbbra is arra számítottak játékosai, hátha egy bírói tévedés, netán egy öngól vagy egy nevetséges kapushiba a javukra billenti a szombati mérkőzés állását. A Maradona-tanítványok ezúttal melléfogtak, hiszen a németek hozzáállása is világbajnok-porlasztáshoz vezetett, mint egy nappal korábban a holland hengeré a brazilok ellenében.

A két bukott, korábbi világbajnok negyeddöntőbeli teljesítménye láttán egy-egy humoros kép körvonalazódott előttem: a brazil és argentin focisták csokornyakkendővel feszítettek a hétvégi mérkőzéseikre való kivonuláskor, majd a holland, illetve német szakmai hurrikán által történő lemeztelenítésükre kiderült, hogy még gatya sem maradt rajtuk…

Jómagam azonban a másik két negyeddöntőbeli szereplőre haragszom leginkább, mert annyi egészségre káros izgalmat gerjesztettek, hogy egy makkegészséges szurkoló számára is sok(k)! A lélektani labilitás – egyébként! – nemcsak a 11-esek alkalmával volt megdöbbentő az idei világbajnokságon. Lásd a dánok, a szlovákok vagy éppen a japánok vb-teljesítményét, melyek nem annyira a szakmai felkészültségük, hanem a szegényes hit és önbizalom eszköztáraik miatt voltak kénytelenek igen korán búcsúzni a 19. labdarúgó-világbajnokságtól.

Végül: nagyot fordult a kocka, ami az elődöntők párosítását illeti. Állítom: a három európai csapat közül kerül ki majd az aranyérmes!...

Góóól-Pál Jácint