Vízközi dévérezés matchbottal (I.)

A matchbotos horgászat számomra legélvezetesebb műfajával, a vízközt történő dévérezéssel szeretném megismertetni főleg a kezdő horgászokat.                   

A matchbotos dévérezés talán a legszórakoztatóbb horgászat, már ha egyáltalán létezik ilyen kategória. Mivel halunk nagyobb bandákba verődve kutat élelem után, ha megtaláljuk a csapatot (vagy ők bennünket), remek szórakozásban lehet részünk. Hogy hol keressük őket az adott vízen? Általában a fenéken vagy annak közelében vadászunk rájuk, ami nem is rossz elgondolás, lévén a táplálékának jelentős részét az iszapban rejtőző szúnyoglárvák, apró csigák, férgek teszik ki. A táplálékszerzés ösztöne miatt ő is itt keresgél, de előfordul, hogy a vizek felsőbb, gyorsabban felmelegedő rétegeiben kószál. A fenéken túrkáló dévércsapat a felkavarodott iszapból szedegeti ki a számára fontos táplálékot. Ilyenkor a finom falatok egy része a felzavart víz magasabb rétegeibe is feljut.  Az élelmesebb keszegek ilyenkor elemelkednek a medertől és elésietnek az alászálló falatoknak. Mi is erre alapozzuk a horgászatunkat. A víz magasabb rétegeibe felcsalt dévérek könnyen ott is tarthatók, csupán gondoskodni kell arról, hogy folyamatosan legyen ott számukra ínycsiklandozó eleség. (Előfordulhat az is, hogy a fenékre koncentrált etetésen hiába várunk kapásra. Ennek egyik lehetséges magyarázata az, hogy halaink valamilyen oknál fogva nem pont ott tartózkodnak. Érdemes addig játszani az ereszték beállításával, amíg meg nem találjuk azt a vízréteget, ahol éppen halaink tartózkodnak. Ha megleltük őket, és nem vagyunk restek módosítani, esetleg új etetőt keverni, kezdődhet a vízközti dévérezés.)

A vízközti dévérezés „fegyvere” a sokat emlegetett light matchbot. (Ez nem azt jelenti, hogy csak egy lágy bottal lehet ezt a műfajt művelni, de biztos, hogy ezekkel a típusú botokkal a legélvezetesebb.) A lágy matchbotokon általában 2-10 g „dobósúly” szerepel, azaz ilyen tömegű wagglereket lehet velük könnyedén reptetni. Mivel ezeknek a botoknak az utolsó (spicc)tagja rendkívül rugalmas,   a könnyebb úszókat is hihetetlen távolságra lehet eldobni. Ma már szinte minden gyártó felvette kínálatába az ilyen típusú botokat, így aki rászánja magát egy lágy matchbot beszerzésére, válogathat.

Az orsó legyen precíz, finoman hangolható fékkel felszerelve. Arról, hogy ezen az orsón milyen átmérőjű süllyedő zsinór legyen, már megoszlanak a vélemények. Véleményem szerint a 0,09-0,12 mm-es méret inkább a versenyhorgászoknak való, hiszen ezekhez a „pókhálókhoz” már valóban kell egy megfelelő bot is a hozzátartozó rutinnal. (Jómagam 12-es méret alá még nem mentem). A 14-es zsinórméret szerintem ideális egy ezzel a módszerrel ismerkedő horgásznak. Az előkénk átmérője igazodjon a főzsinór vastagságához, botunk rugalmasságához, a halak méretéhez és nem utolsó sorban ügyességünkhöz. Léteznek tűspicces, vagy nagyon lágy matchbotok, amelyek a legvékonyabb előkét sem tépik a halba egy gyakorlott horgász kezében. Ha még nincs megfelelő botunk és rutinunk, nem érdemes rögtön 0,08 mm-es előkével kezdeni. Több lesz a bosszúság, mint a sikerélmény.

A következő részben a szerelék összeállításával ismertetem meg Önöket.

Kádár Tibor