Jámbor Gyula

Hétfőn délután a belvárosi református templom imatermében a magyarországi Gaudi-Nagy Tamás immár második kiadásban megjelent, Nemzeti jogvédelem c. könyvének a bemutatójára került sor, miután egy nappal korábban Nagyváradon volt a romániai premier. 

A cím egy régebbi magyar (vagy magyarra fordított külföldi?) slágerből származik, az eredetijében „mexikói” szerepelt. Hát persze, Mexikóban is van karnevál, ilyentájt, a farsang vége felé, mint ahogy Újaradon, Zimándújfaluban meg sok más tízezer helységben Európa- és világszerte.

Románia tele van gonddal-bajjal. Itt van, például, a tavalyi, a bruttó nemzeti össztermékhez viszonyított 4,6 százalékos költségvetési hiány, hiába volt a tavalyi év utolsó negyedévében (az Eurostat szerint) Románia a második helyen – Magyarország után – az Unióban a gazdasági teljesítményt illetően, miközben a legfőbb országok erősen lemaradtak; hiába hallgatták meg tegnap a szakbizottságok a 2. Orban-kormány miniszterelnök megnevezte (régi) minisztereket, ha a legfőbb cél a kormány megbuktatása (s ezáltal az előrehozott választásokig vezető út megtisztítása) a PNL révén(!). 

Hosszú ideje bevett gyakorlat, hogy tavasz közeledtével nagytakarítást tartanak az ország helységeiben. És nem kell attól tartani, hogy hiányzik „a munka tárgya”, mert takarítanivaló akad bőven Aradon, meg másutt is vidékünkön, s nem is volt a télen hó, ami alatt meghúzódhatott volna a szétdobált szemét.

Nem emékszem pontosan hány, mindenesetre sokéves a választási turizmus fogalma. Úgy született meg, hogy bebizonyosodott: egyes pártok – lényegtelen, hogy melyek – buszokkal, személyautókkal egy másik helységbe embereket szállítottak, akik pótlistákon leszavaztak, többnyire másodszor, meghamisítva a tényleges helyi szavazatok helyzetét.

Olvasom, hogy az Európai Unió már idéntől kezdve beindítja a közös uniós pénznem, az euró legapróbb pénznemeinek felszámolását. Eltűnnek majd a legkisebb aprók, az 1 és 2 centesek, az árakat majd ennek függvényében alakítják.

Az utóbbi napok számomra egyik legkedvesebb olvasmánya az a nyílt levél volt, amelyet az Adevărul napilap szerkesztősége szerdán estefelé tett közzé.

Kicsit röstellem, hogy megrögzött rádióhallgatóként megfeledkeztem a rádió, avagy rádiózás világnapjáról. Őszintén szólva egy tegnapi rádióadásból szerezvén tudomást róla „kapcsoltam”, hogy február 13-án erről emlékezik meg a világ.

Kvízkérdés: hány gépkocsi fut manapság Románia útjain?
Ha tippelne, álljon meg egy pillanatra, a következő sorokban úgyis eláruljuk.
A választ egy idén januárban közölt felmérés tartalmazza, de az sem a legújabb, nem jelenlegi adatokra támaszkodik, de megdöbbentő.

Ha végeznének egyszer egy olyan közvélemény-kutatást – a közhangulat-felmérés manapság mondhatni mindennapos –, hogy a jónép szerint volt-e az utóbbi években egy olyan hét (de akár három, sőt egy nap), amikor botránymentes volt a hazai politika, a döntő többség válasza szerintem biztosan a NEM lenne.

Elment Dávidházy Imre, alig 74 évesen.
Szívből gyászolom, holott alig ismertem. Soha nem jártam lakásában, ő sem az enyémben. Tegeződtünk, találkozáskor pár mondatot váltottunk, de ennél alig több.

Ma virradóan Bukarestben, az Elias kórházban elhunyt Péterfi Árpád egykori aradi újságíró, tanár.

Vasárnap Los Angelesben – ott van, köztudottan a világ filmfővárosa, Hollywood –, a Dolby Színházban helyi idő szerint délután ötkor megkezdődött a mozi legnagyobb parádéja.

Nem kimondottan szokás, de az egyik országos tévéadó két napon keresztül is futtatta feliratai között, hogy az Arad megyei PSD újra Dorel Căprart választotta elnökévé.

Ma, hétfőn kezdődik a Nagy Összecsapás, Ludovic Orban megbuktatását követően az újra kinevezett miniszterelnök bemutatja új kabinetjét – amely minden bizonnyal kicsit sem tér el a régitől (na, nem olyan régi, csak kb. három hónapos), amellyel a kormányfő nagyon elégedett volt.