Jámbor Gyula

Derűre ború, borúra némi derű, amitől most újra meg akarnak fosztani. Nem akárkik és nem akárhol, hanem a svájci Davosban, amely ezúttal nem márkás télisport-rendezvénnyel, hanem a világ egyik legjelentősebb, évente megtartott gazdasági összejövetelével hívja fel magára a figyelmet.

Tisztázzuk a legelején: Varga Katalin egy 19. századi erdélyi személyiség, valamint egy szakmai körökben nagy sikerű, az elsőfilmes angol Peter Strickland rendezte alkotás címe.

Románia területének és lakosságának háromnegyede a szokatlan hideggel küszködik – az ország nagy részében képletesen szólva, vagy valóságosan is fákat repeszt a fagy –, talán ezért is voltak olyan kevesen kíváncsiak a Nagy Egyesülés tegnap Iaşi-ban megrendezett központi ünnepségére, pedig azon a két nagy politikai ellenfél, az államelnök és a legnagyobb ellenzéki párt, egyben a szenátus elnöke is részt vett.

Bár a „lila láng”-ügy bejárta a világsajtót – mondhatni, rajtunk nevet a világ –, nem ezt ragozzuk tovább. Maradunk inkább a hagyományos pszichológiánál, amelynek gyakorlati hasznát – bár Romániában egykoron ostoba pártvezetők miatt a vádlottak padjára került – aligha lehet tagadni.

A Jelen Ház nagyterme ma délután megtelt azokkal az aradiakkal, akik annak idején – lassan már történelemként beszélünk róla – szemtanúi voltak az aradi Szabadság-szobor kiszabadításának (1999) és felállításának (2004. április 25.), s most az erről szóló könyv bemutatójára jöttek.

A most húsz esztendeje bekövetkezett rendszerváltás egyik nagy vesztese a politikai vicc, amelyet Romániában már-már a kihalás veszélye fenyeget.

Beindult a téli árleszállítás, most kell vásárolni, félpénzzel. Esetleg még kevesebbel, ha szerencsénk, időnk és jó szimatunk van.

Amúlt hét végétől új szakasz kezdetéről beszélhetünk a hazai szervezett bűnözésben, amely immáron semmiben sem marad el Európa és a világ színvonalától, ugyanazt képes produkálni, mint az olasz, az orosz, az albán, a kínai vagy a japán maffia.

Van hát 2010-es költségvetés. A tegnapelőtti szavazás vége felé már az az elv érvényesült, hogy jobb a rossz a bizonytalannál, jobb a rossz költségvetés a semmilyennél.

Mit ér az ember, ha magyar? Számtalanszor elhangzott a kérdés ilyen formában a magyar sajtóban, célzatosan, természetesen.

Milyen az ember? Általában hisz a nyomtatott szövegnek, bár a kínai bölcs rég megmondta: aki mindent elhisz az írásnak, nem érdemli meg, hogy olvasni tudjon. Ha azonban a nyomtatott szöveg egy használati utasításban található, az útmutatás nélkül kiigazodni nem tudó kénytelen ahhoz ragaszkodni.

Olvasom az aradi Curier municipal I. évfolyamának 6., az elmúlt év utolsó napjaiban ingyen osztogatott számában a polgármester aradiakhoz intézett rövid üzenetét, amelyben azzal indít, hogy a gazdasági válság ellenére sok fontos dolgot sikerült megvalósítani, majd biztosítja a lakosságot: semmilyen válság nem fogja csökkenteni az Arad modernizálására irányuló erőfeszítéseket. A következőkben az egyik mondat így hangzik: “A beruházások folytatása 2010-ben is zéró prioritás...”

Bár az új, 2010-es esztendő megvan már néhány napos, a hétköznapok mától számítódnak a hosszúra nyúlt, helyenként még karácsony előtt kezdődött ünnepek után.