Ujj János

Javítják, átépítik a belváros néhány utcáját. Régóta ráfér az úttestre is, a járdára is. Az átmeneti kényelmetlenségek ellenére kétlem, hogy az ott lakók ne örülnének neki. Csak egy-két megjegyzést fűznék a látottakhoz.

Oly régen vártuk, aztán a kiadós eső majdnem elmosta a hídavatást. Mert minden olyan gyorsan lezajlott. Nem tudjuk, hogy az ünnepség eredetileg miként lett koreografálva. Vajon az évszázados hagyományokhoz igazítva?

A román kormányfő egészségi állapotáról szerettem volna a legfrissebb híreket megtudni, ezért egy kereskedelmi adóra kapcsoltam át.

Aki most a bevándorlás ellen szót emel akárhol, az az európai balliberálisok, a szocialisták, zöldek szerint gyűlölködő, embertelen, kirekesztő stb. stb. Természetesen azok szövegelnek, akik nincsenek hatalmon, nem az ő kormányuk költségvetésének egyensúlyát, nem az ő felelősségük alá tartozó közbiztonságot veszélyeztetik a kontinensre szakadt százezrek.

Templomunkban vasárnap reggel kilenc előtt öt perccel megkondul a harang. Beharangoznak a magyar nyelvű misére. Az arra járók egyike-másika keresztet vet.

Apai nagyapám amolyan ezermester volt. Ha kellett, minden lakatos-, ha szükség volt minden asztalos- vagy ácsmunkát elvégzett. Műhelyében katonás rendbe rakva, megtisztítva, beolajozva, mindig használható állapotban sok száz szerszámot megtalálhattál.

A magyar szólásmondás szerint minden csoda három napot tart. Hazánkban mindenképpen.
Csak két példa.

Olvasom barátom, Puskel Péter jegyzetét a lapban. Arról a szélmalomharcról, amit a lokálpatrióták folytatnak egy várostörténeti kiállítás anyagának összeszedéséért. Eddig mindig süket fülekre találtak a városvezetés, de a múzeum részéről is. Pedig…

Két kilenc-tízéves süldőlányka játszik egymással az egyik Maros-parti teniszpályán. Apait-anyait beleadva ütik a labdát, közben nyögnek, visítanak, sikongnak.

Olvasom egy orvosi cégtáblán (nem rézből készült, mint Croninnál!), miszerint az ott magánrendelőt működtető doktor úr Németországban (leírva az egyetem neve is!) szerezte oklevelét. 1989-ben!

Emlékszem, kezdő pedagógusként a határ menti, akkor többségében katolikusok lakta település temetőjének sarkában meglepetten fedeztem fel héber sírokat. A valamikor ott élt kis zsidó közösség emlékét.

A „gyöngyhalász” programnak nevezett nemzetstratégia borzolja a kedélyeket, s csapja ki a biztosítékot azoknál, akik annyit munkálkodtak a szórványoktatásunkért.

Az újaradi templomban vasárnap, a német nyelvű misén hat gyermek járult elsőáldozáshoz. Csak? – kérdezhetné, aki (mondjuk) a kerület csak négy-öt évtizeddel ezelőtti nemzetiségi állapotait ismerte.

Olvasom a lapban, hogy botrányba, komoly sérülésekkel járó verekedésbe fulladt egy terepszemle a Retyezátban egy természetvédelmi területen. Mert a természetvédők meg szerették volna szemlélni, milyen károsodás érné a természetet, ha a patakon megépülne az áramfejlesztő.

Városvédő barátom újságolja, hogy jegyzetet ír arról, milyen nagyvonalúan feledkezünk meg számos ipari létesítményünkről.