A jó hír

Külön írtam, kis betűvel kezdtem (egyébként helyesen): jó hír.

Nem akarom profanizálni az evangélium szó mögött meghúzódó fogalmat, nem arról írok. Hogy jobban értsenek, Mécs Lászlót idézem:

 „A pásztorok otthagyva gondok ólját

Meglelték Jézust, a Jóhír hozóját,”

Nem szent könyveinkről, csak a sajtóban, általában a médiában áramló rossz és jó hírekről írok.

Eredetileg a jó hír, az örömhír hozójának járó anyagi jutalmat jelentette az evangelionszó, jelentésmódosulás következményeként ma magát az üzenetet a „Jóhírt” takarja. A félreértést elkerülni akarva ismétlem újra, nem ez írásom tárgya. Még csak nem is olyan magasztos tartalomban gondolkodom, mint Samsz ad-Din Háfiz klasszikus perzsa költő teszi egyik versében: „Üdv madár, jó hír hozója, bátorító, bölcs követ…”

Csak a médiára, a rádióra, a televízióra, az elektronikus és a nyomtatott sajtóra gondolok.

Valamikor a jó hír hozójának jutalom – evangelion – járt. Bizonyos kultúrákban a rossz hír hozóját alkalmanként meg is ölték.

Ma, olykor úgy tűnik, a jó hír nem érdekes, a rosszat, az ijesztőt részesítik előnyben, ez jelenti a szenzációt.

Csendben hozzáteszem: állomása, lapja válogatja!

Valójában – szomorú, de így van – több a rossz közérdekű hír, mint az, ami örömmel tölt el.

A rossz hír, ha valós, rendszerint következményekkel jár, amire fel kell készülni. Ha csak felelőtlen hisztériakeltés áll mögötte, megnyugodhatunk. Így vagy úgy, de szembe kell nézni velük, a struccpolitika nem old meg semmit.

Jó, ha elmondják, ha időben figyelmeztetnek, ha kioktatnak.

Ha már ilyen a világ, akkor azt kell figyelembe vennünk.

Megjöttek a gólyák, a fecskék, győzött a csapatunk, olcsóbb lett a kenyér, újra aszfaltozták az utcánkat, nőtt a házasságok és a születések száma, végre, valahol, néhány száz kilométerre innen, megkötötték a fegyverszünetet, elengedték a túszokat, megfékeztek egy járványt…

Ne mondja senki, hogy ezek a hírek nem érdekesek.

Ezekre a hírekre szomjazunk.

És folyamatosan reménykedünk egy átfogó, egy általános – talán magunk sem tudjuk pontosan milyen – jó hírben.

Bármikor szárnyra kelhet a már korábban megjósolt, olykor tudományosan is megalapozott katasztrófa közeledtét tudtunkra adó rossz hír is. Ezzel számolnunk kell.

Elkeserítő az, hogy mi, „olvasók”, a jó és rossz hírek fogyasztói alig tehetünk valamit azért, hogy a kettő aránya a jó irányába billenjen. A hírek írói semmivel sincsenek jobb helyzetben.