„A közlegelők tragédiája”

Ez egy híres tanulmány címe, melyet Garret Hardin írt. Ebben a tanulmányában azt mutatja be, hogy a pillanatnyi előny hosszú távon általában veszteséghez vezet. Kihangsúlyozza, hogy be kell tartani a közös megegyezés alapján összeállított szerződést.

Azon gondolkodtam, hogy miként lehetne betartani a közös megegyezést, ha nincs olyan? Mint sokat utazó ember, tapasztalom a tömegközlekedés problémáit, és azért adtam ezt a címet, mert úgy érzem, mintha nem is tömegközlekedés lenne, hanem marhaszállítás. Miért?

A vonatok tisztaságát senkinek sem kell ecsetelni. A gyorsvonatok viszonylag tiszták, a nemzetközi járatok elég szépek, de az már nagyon drága mulatság, ráadásul csak bizonyos útvonalon jár (nem azon, amelyen én szoktam, sajnos). Az alternatíva a busz vagy a mikrobusz. Inkább a mikrobusz, mert Temesvár–Nagyvárad között az jár a legsűrűbben, és az a legelérhetőbb. Guruló ketrec, amely mintha gyerekméretre lett volna tervezve; keskeny, poros üléseivel és szűk helyeivel végtelenül kényelmetlen utazást biztosít.

Aki tehát ingázni akar, inkább úgy alakítsa a programját, hogy vonatozzon: lassubb, de olcsóbb, kényelmesebb, és komolyan mondom, kevésbé ráz.

Sosem gondoltam volna, hogy filozófiával fogom magyarázni az utazást, és mégis: a közlegelők tragédiája ebben az esetben úgy nyilvánul meg, hogy túl sok ember van egy járművön, túl sok a jószág a legelőn. Nem vagyok sem túl vállas, sem túl magas, sem kövér, és tél sincs, hogy vastag kabátot vegyen a nép, mégse nagyon férünk. És vannak vállasak, magasak, kövérek… Megoldás kell: nagyobb buszok vagy kevesebb ülőhely? Kíváncsian várom a telet és a morcos öregasszonyokat, akik nem fognak elférni tőlem.