A német „alternativa”

Választás választást követ. A magyarok ebben az évben április és október között háromszor járultak az urnákhoz, az eredményeket tudjuk, a kormányzó párt stabilan, mindhárom választáson sikert aratott. A szomszéd országokban is volt, és lesz mozgás. Tavasszal elnökválasztás volt Szlovákiában, a szerbeknél pedig előre hozott parlamenti választások zajlottak. Romániában novemberben lesz az elnökválasztás, az ukránok, vasárnap, október 26-án választottak parlamentet, úgy tudni 29 párt indult a választási kampányban. Vajon ezek a választások hoznak-e lényegi változásokat az emberek életében? Vessünk egy pillantást a nagy szomszéd politikájára.

Németországban a tavalyi választások előtt Merkel kancellár asszony magabiztosan várta az eredményt, még olyan kijelentések is elhangzottak, hogy a korábbi évtizedek német „gazdasági csodája” megismétlődhet. Azután jött a csalódás, és a CDU kénytelen volt egy nagykoalícióval megelégedni. Egy másik kellemetlen meglepetés: egy teljesen új politikai erő megjelenése a német politika porondján. A pártot kezdetben senki nem vette komolyan, de most, egy év elteltével már mindenki tudja, hogy egy igen komoly ellenfél veszélyezteti a két kormánypárt „nyugalmát”. 

Az AFD (Alternativa Németországnak) furcsa pártnév, de végeredményben a lényegre mutat.  Persze a kérdést már rögtön úgy tehetjük fel, hogy az új német párt mennyire lehet a mai német politika „alternatívája”, szóval, hozhat-e valami lényeges változást a mai német politika irányvonalában?

A párt 2013 áprilisában Berlinben tartotta alapító közgyűlését. Egy Hamburgban élő közgazdász, Bernd Lucke lett a párt elnöke, aki harminc évig volt a Kereszténydemokrata Párt tagja, most társaival új utakat keres. (A párt vezetői ismert közgazdászok, egyetemi tanárok, publicisták.) Az őszi parlamenti választásokon, tehát öt hónap elteltével, a párt „csak” 4,9% szavazatot kapott, nem érte el az 5%-os küszöböt, de az idei Európa Parlamenti választásokon már 7%-ot ért el, és ott ülnek Strasbourgban. A legutóbbi tartományi választásokon aztán bombaszerűen hatott a hír, hogy az AFD Szászországban 9,7, Thüringiában 10,6, Brandergburgban 12,2%-os eredménnyel jelen van a törvényhozásban. Másfél év alatt az új párt közel ötmillió német szavazót tudhat maga mögött. A siker szokatlan Európában, talán a magyar LMP felbukkanása hasonló, akik 2090 februárjában alakultak, és a 2010-es őszi választásokon már 7% feletti eredménnyel lettek a magyar parlament tagjai.

Mi a német AFD sikerének titka? A németek legalább 10 százaléka (ez nyolcmillió polgár) nem nagyon szereti a jelenlegi Európát, mert egyszerűen mást várt az egyesüléstől. A németek viszont azt is tudják, hogy visszaút nincs. A németség erősen kötődik Európához, és az Uniót nem lehet Németország nélkül elképzelni. A polgárok nagy része ugyanakkor érzi, hogy valami változás feltétlenül szükséges, így nem mehet tovább.

Lássuk a párt célkitűzéseit: A jelenlegi kiterjedt – 18 országot magába foglaló – nagy euróövezetet szerintük kisebb valutaövezetekre kellene osztani. (Az elképzelés nem új, hiszen számos szakértő megállapította, hogy a különböző gazdasági teljesítményű tagországok egy közös valutaövezetbe tömörítése, hosszú távon nem lehet életképes.) Második fontos pontként – a párt, egyáltalán nem kezeli tabuként – a nemzeti valutákhoz, pl. a márkához való visszatérést tekintik.  Fontosnak tartják az európai szerződések felülvizsgálatát, és nem utolsó sorban a közös pénz megmentésére hozott intézkedéseket is másként kezelnék. Az óriási költésegeket, melyeket az euró megmentésére elkülönítenek, ne az adófizetők, hanem a nagy magáncégek, és a bankok „zsebéből” fedezzék.

Az biztos, hogy az eurózónában Németország ma is a legmeghatározóbb gazdasági hatalom. Ha a német gazdaság betegeskedik, ez az egész Unióra kihatással lehet. Felmerül a kérdés, hogy az Unióra nehezedő gazdasági, de más jellegű problémák orvoslásánál is, a németek a jövőben mekkora áldozatokat tudnak hozni, és egyáltalán meddig tudják világviszonylatban gazdasági vezető szerepüket fenntartani.

Mennyire reálisak az új párt elképzelései? 

Tudjuk, hogy a márkához való visszatérés egy olyan lavinát indítana el, melynek következményei még kiszámíthatatlanok. A német export nagy része az Unióban zajlik, a jelenlegi közös valuta a német gazdaságnak csak előnyt jelent. Németország hitelezőként sem járna jól egy esetleges márkához való visszatérés után, mert ez az euró erős leértékelését eredményezné.

Várni kell, az idő talán választ ad a nyitott kérdésekre. Az új párt erősödése viszont rengeteg fejtörést okoz a ma még vezető erőknek számító koalíciós pártoknak.

Utoljára említeném azt az óriási problémát, amiről aránylag keveset beszélnek, de ha ezt nem orvosolják, teljesen mindegy lesz, hogy milyen pártok harcolnak a nagy „germán birodalomban”.

Az egész világon – ahol egyáltalán egy egészséges nyugdíjrendszer működik – a fiatal munkaerő tartja életben a nyugdíjkasszák működését. Az eltartó személyek – tehát a fiatalok – és az eltartottak – az közötti arány évről évre csökken Európában. Jelenleg Németországban kevesebb, mint 3, pontosan 2,9 személy tart el egy inaktív személyt. Az OECD (Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet) átlaga különben 4,2, ami talán ideálisnak tűnik. Lehangoló adat, hogy a német nemzetiségű polgárok száma 2050-re lecsökkenhet a 60-65 millióra, és az idős emberek száma aránylag nagy lesz. A német sors Európa sorsa, és fordítva.

Mindezek értelmében a német politika „felfrissítése”, új irányba való terelése nem is annyira az euróválság, vagy a valutazónák átalakítása körül kellene hogy lehorgonyozzon, hanem kívánatos lenne a németség jövőjével is foglalkozni. Az új politikai pártnak – „Alternativa Németországért”– talán ebben az irányban is kellene lépnie.

Hollai Hehs Ottó, Németország