„Fagyasztó” társadalom

Mi tagadás, annak idején, alaposan kitanultuk a Kommunista kiáltványt. Néhány frappáns megállapítása, igazságtartalmától függetlenül hatásos volt.

– Kísértet járja be Európát, a kommunizmus kísértete.

– Az emberi társadalmak története az osztályharcok története.

Mindent megtanultunk belőle, de nem hittünk benne. Az osztályharc gyűlöletes valami volt, mert azt akkor éppen az uralmon lévők vívták a már eltiport kizsákmányoló osztály maradványai ellen.

Ma már valamivel nehezebben foglalok állást.

Már-már felmagasztalom a munkásosztály bérharcát, a szolidaritás eszméjét, a sztrájkjogot. Mindig is a keresztényszocializmus és a szociáldemokrácia vizein evezve képzeltem el a társadalmi igazságtalanságok megszüntetését.

A „soha fel nem épült” szocializmus összeomlása után visszatért a kapitalizmus. Ez a kapitalizmus más, mint az, amibe beleszülettem, s amit egy időre tájainkon oly látványosan és sikeresen felszámoltak.

Ebben, a jelenkori kapitalizmusban, nincs osztályharc. Ki mer ilyesmire gondolni? Hol a munkásosztály? Mi lett a munkásszolidaritással? Úgy mondják, ilyen kiszolgáltatott helyzetben legfeljebb a feudalizmusban vagy a rabszolgatartó társadalomban volt a kétkezi és a szellemi dolgozó. Ők mondják, akik bérből és fizetésből élnek. Ők hunyászkodnak meg, ha a „múlti” összevonja a szemöldökét. Elbocsájtanak 100 munkást, a másik 100 hallgat, kussol, fél.

Ez a társadalom, „szerző” és „fogyasztó”. Szerezni minden áron, és fogyasztani, fogyasztani, fogyasztani…

Kizsákmányolásról, értéktöbbletről nem igen esik szó. A javak arányos, igazságosabb elosztásáról sem.

Szerző, fogyasztó és „fagyasztó” ez a társadalom.

Ügyesen befagyasztott sok olyan dolgot, aminek buzogni, csobogni, csörgedezni kellene.

Befagyasztotta!

Sajnos az olvadáspontok elég magasak.