Igaza van kedves olvasónknak: magyarok vagyunk. Akik még vagyunk. Fájdalom, egyre kevesebben; az 1970-es évek elején Arad megyében több mint 75 ezren voltunk, mára feleannyian se maradtunk, s tartok tőle, hogy a legközelebbi összegezéskor további drasztikus létszámcsökkenésre számíthatunk.
Kedves olvasónk, M. A. levele (Arad megyei helységből, teljes névvel, házszámmal) amolyan vádirat, de nem tudok vele egészen egyetérteni.
A levél címzettje alulírott, Jámbor Gyula.
„A Jelen hasábjain megjelent cikkéhez szeretnék hozzászólni, amiben arról ír, hogy Kelemen Hunor elítéli Csibi Barna tettét a román zászló széttépése miatt”.
A cikket (Nyugati Jelen, 2015. július 10., péntek) nem én írtam, azt a Mediafax hírügynökségtől vettük át, rövidített formában. Mellesleg egyetértek vele. Lássuk tovább a levelet.
„…ott voltam 2014-ben a csíksomlyói búcsún, és szerettem volna az unkámnak egy magyar feliratú pólót venni Cs. B-tól, hogy büszkén vállalja azt, hogy magyar, de sajnos, a rendőrök akkor kobozták el az összes pólót, mert szerintük ami magyarul van írva, az mind uszító. Jelen voltam akkor is, amikor az egyik rendőrtől megkérdezte CS. B., hogy nem fél-e, hogy elszakad az a bizonyos cérna, tudja mit válaszolt nyomatékosan, tiszta magyar nyelven közel hajolva hozzá (de én hallottam), hát szakadjon már!!!
Kérdezem én, ehhez mit szól K. H.?
Ugyanakkor tovább haladva könyvet szerettem volna vásárolni, még hiányzik vagy kettő a Nyírő- és Wass Albert-sorozatból, amit mindig onnan szoktam pótolni, csak az is úgy járt, mint Cs. B.
Kérdezem én (és még sokan mások) K. H-tól, miért baj az, ha magyar könyvet akarunk olvasni, vagy magyar felírású pólót viselni? Hiszen magyarok vagyunk, vagy nem?
Érdekes módon a (hülye) angol feliratú pólókat nem tiltják, arra nem allergiás senki.
Jó lenne már befejezni ezt a struccpolitikát és nem behúzni fülünk-farkunk, utóvégre itthon vagyunk, vagy nem???
Csak gratulálni tudok Cs. B-nak minden tettéért, ami csinált és azt mondom, ha mindenki így nevelte volna a gyermekét, mint ahogy őt nevelték, akkor nem itt tartanánk (…)
K. H., azaz Kelemen Hunor a fentiek szerint nagyon kihúzta Önnél a gyufát (e cikk után valószínűleg magam is így járok), mert olyasmit is ráken, amiért aligha hibás. Nem hinném, például, hogy K. H. bajnak tartaná, ha a magyarok magyar könyveket olvasnának, sőt magyar feliratú pólót viselnének. Itt azonban megkérdezhetnénk, tudván, hogy Cs. B-ról van szó, akiről hallottunk egy s mást – azzal vált hírhedtté, hogy elégette a románok egyik nemzeti hősének szalmabábuját –, hogy milyen felirat is volt a pólón. Mert nem mindegy, hogy milyen. Sok feliratot magam sem látnék szívesen, hiába lenne magyarul.
Önnel ellentétben, asszonyom, magam nem tartom példaértékűnek Cs. B. neveltetését, és nem szeretném, ha minden magyar gyereket úgy nevelnének. Én egyszerűen azt szeretném, ha a magyar szülők magyar iskolába íratnák gyermekeiket (többesszámot használtam, nem véletlenül), magyar identitást tanítanának nekik a családban, ami azonban semmiképpen nem jelenthetné más népek kultúrájának, nyelvének stb. lenézését, lebecsülését. És miközben gyermekeiket öntudatos, a jogaiért kiállni is hajlandó magyarrá nevelnék, óva intenék az olyan szélsőségektől, például, mint egy más nép nemzeti szimbólumának meggyalázása, zászlajának elégetése. Még akkor is, ha erre, valamilyen, esetleg valós sérelem miatt (sérelmünk, sajnos, elég van) netalán indíttatást érezne. Gondoljon csak bele: ha román szélsőségesek magyar zászlót égetnének, Ön és más magyarok, mit szólnánk hozzá? Nem ítélnénk el? S ha elítélnénk, nem lenne igazunk? De ha fordítva történik, akkor is nekünk van igazunk? Hány mércével mérjük a dolgokat?
A kérdések sora szinte végtelen lehetne, nem hiszem azonban, hogy a helyes válaszok bármelyike is így hangzana: Cs. B-nak igaza van, amikor azt teszi, amit. Hogy lehetne igaza, amikor sokkal többet árt vele, mint használ, a hazai magyarság ügyének?
st1\\:*{behavior:url(#ieooui) } /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Table Normal"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0in 5.4pt 0in 5.4pt; mso-para-margin:0in; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;}
Hozzászólások