Jégen sétálni – nem csak reggelente

Megírtuk már, hogy meg lehet büntetni azokat az embereket vagy cégeket, amelyek előtt a hó (vagy adott esetben a jég) nincs eltakarítva az utcafronton. Az is benne volt a cikkben, hogy ebben a szezonban még senkit sem büntettek meg. Pedig itt lenne az ideje. Az ugyanis, hogy „majd elolvad”, ha minden igaz már ma – ám a tél még hosszú, kiadós havazás is jöhet bármikor –, nem számít sem eltakarításnak, sem elfogadható stratégiának. Már pár napja ismerősöktől és rokonoktól hallom, hogy fel kéne hívni a figyelmet erre az „apróságra”. 

A forgalmas utcákon sem a legjobb a helyzet, hiszen helyenként igen vastag és csúszós jégréteg borítja a járdát, de olykor több száz méteren át úgy kell mennem, mintha tojáshéjon lépegetnék. A kisebb utcákon azt gondolná az ember, hogy még rosszabb a helyzet, pedig nem így van. Nem rosszabb, ugyanaz. Néhol havas-jeges, néhol tiszta. A különbség az, hogy az utakon is jég van. Még így a havazás után több mint egy héttel is.

Ha napközben megolvad, és éjjel ismét magfagy, az még súlyosbítja a helyzetet, mert csúszósabbá válik, ergo még veszélyesebb. A hab a tortán, hogy esetenként lejt a járda az út felé. Ha netán nem esnénk hasra első próbálkozásra, neki lehet futni még egyszer.

Nem a város hibája, hogy a járdák olyanok, amilyenek. Ezt mindenkinek magának kell megoldania. A probléma az időbeosztás: ha engedjük, hogy letapossák a havat, akkor már elsöpörni sem lehet. Fel kell kaparni. Ha pedig rá is fagy, akkor vége a mesének. Le kell szórni valamivel, vagyis ez lenne a minimum. Személy szerint inkább kimegyek, és 3 perc alatt félrecsapom a havat. Inkább söpreni kelljen, mint csuklani…