Menekültek és migránsok

Az Ukrajnával határos kelet-európai országok egyértelműen a háború borzalmai elől menekülő polgári lakosság – többségben nők és gyerekek – mellé álltak, korlátozás nélkül befogadják őket, szállást, élelmet, munkalehetőséget biztosítanak nekik. Ők valódi menekültek, akik egy szörnyű fegyveres konfliktus elől menekültek el, hazájuk lángokban áll még ki tudja meddig.

Térségünkben már több mint hét éve tart a migránsválság, ezért nem árt tisztázni, hogy mi a különbség a migránsok és a menekültek között. A menekültek fegyveres konfliktusok vagy üldözés miatt hagyják el a szülőföldjüket. Egy fogadó ország akkor ismer el valakit menekültnek, ha az illető megalapozottan fél attól, hogy származása, vallása, állampolgársága, politikai meggyőződése vagy egy bizonyos társadalmi csoporthoz való tartozása miatt üldözik/üldözni fogják.

Másrészről migránsoknak hívjuk azokat az embereket, akik nem közvetlen fenyegetés vagy üldözés elől menekülnek, hanem elsősorban a jobb életkörülményeket keresik, és munkavállalás, tanulás vagy családegyesítés céljából indulnak útnak.

Most, hogy az ukrajnai tragédia bekövetkezett, nyilvánvalóvá vált a különbség a valódi menekültek és az EU határait ostromló, magukat menekülteknek mondó migránsok között. A migránsok túlnyomó többsége fiatal férfi, míg az ukrajnai menekültek túlnyomó többsége nő és gyerek. Van egy másik, jelentős különbség is: az ukrajnai menekültek kulturális háttere azonos az európai emberekével, hiszen ők is európaiak (bár erről sokszor hajlamosak vagyunk megfeledkezni). A migránsok kulturális háttere azonban teljesen különbözik az európaitól és az utóbbi évek bebizonyították, hogy ezt nem is kívánják feladni, nem szándékoznak magukévá tenni a többségi nemzetek kultúráját. Valamilyen rejtélyes okból a nyugati politikusok végig előnyben részesítették a más kultúrkörhöz tartozó, nehezen integrálható migránsokat a kelet-európai, akkor még gazdasági menekültekhez képest. Nagy erőfeszítéseket tesznek a migránsok integrálása érdekében, évekig segélyeken tartják őket, a nyugati adófizetők pénzén, kevés sikerrel.

Ezekben a napokban ukrajnai menekültek százezrei lepik el Európa országait. Kíváncsian várom, hogy mekkora lesz az igény az ő integrálásukra, meddig jár majd nekik állami segély a jóléti államokban? Fogadják-e őket tárt karokkal, síppal-dobbal a vasútállomáson a német hivatalosságok, mint egykor a migránsokat? Annál is inkább, mert az USA-nak és a Nyugatnak óriási felelőssége van az ukrajnai konfliktus kirobbanásában: ők hitették el az ukránokkal, hogy a NATO és az EU tárt karokkal várja őket, és minden rendben lesz, abból sem lesz nagyobb baj, ha közben véletlenül az orosz medve tyúkszemére lépnek. Azzal biztosan nem oldják meg a konfliktust, ha a „cancel culture” jegyében betiltják Dosztojevszkij és Tolsztoj műveinek oktatását a nyugati egyetemeken.