A középkorban a magyar városok első, legfőbb tisztviselője a városbíró volt, akit a polgárság köréből választottak. A mai értelemben vett polgármester Budán kezdett működni, a török hódoltság 1686-os felszabadulása után, Bécs város mintájára. Aztán 1873-ban Buda és Pest egyesült, és első főpolgármestere Ráth Károly lett. Egy időben választották meg a polgármestert is, aki a tulajdonképpeni vezetője volt a városnak, a főpolgármester akkoriban inkább csak az állam, a monarchia vezetői és a város közötti összekötő volt. Budapest első irányító polgármestere Kamermayer Károly lett, és a két Károly együttesen 23 évig vezette a fővárost.
A kiegyezés utáni évek fantasztikus fellendülést hoztak a fiatal magyar főváros életébe. Budapest az elkövetkező évtizedekben lett igazi nagyváros, később már ráillett a dicsérő világvárosi jelző is. Kamermayer idején épült a svábhegyi fogaskerekű vasút őse, a Ferdinánd híd a nyugati pályaudvar sínei felett, a Margit híd, megnyílt a mai Andrássy út (akkor Sugár út) első szakasza, a keleti pályaudvar fogadóépülete, a Vámház téren álló nagycsarnok, az Állatkert, a Vígszínház és még sok-sok teljesítmény, amit ehhez a több mint két évtizedes polgármesteri ciklushoz köthetünk
Az azóta eltelt közel 120 év alatt Budapest élete előbb fel, aztán inkább lefelé ívelt, a második világháború pusztításait nagyon nehezen heverte ki, a rombolási nyomok teljesen még mindig nem tűntek el. Politikusok, köztük polgármesterek tucatjai cserélődtek, sikeres karrier, vagy tragikus bukás nyomait hagyván maguk mögött. Az ország és a nemzet válságait a főváros is megszenvedte.
A politikai és gazdasági változás után remélhető volt, hogy szeretett fővárosunk élete, kibontakozási és fejlődési lehetőségei lényegesen jobbra változnak. Ez nem mindenben sikerült. A kiegyezés utáni „békeidőkben”, a magyarság egy emberként szolgálta a minden magyar polgár közös tulajdonát képező épülő fővárost. Az utóbbi két évtizedben, a jobbra és balra, és még ki tudja hány irányba húzás csatározásait, a város is megszenvedte.
A szabad liberálisként ismert politikus, Demszky Gábor, nagyon nehéz időben, közvetlenül a rendszerváltozás után került a főpolgármesteri székbe. Öt hivatali ciklust, 20 évet „vészelt” át a főváros vezetési munkájában. A magyar polgármesterek közül csak a fentebb említett Kamermayer szolgálati ideje volt hosszabb, mint Demszkyé. Tudjuk, rengeteg bírálat érte, de sokan kiálltak mellette. Nagyon rossz polgármester nem lehetett, ha a budapestiek ötször! megválasztották.
A főpolgármester – volt és vasárnap újraválasztott –, Tarlós István 66 éves, már nem a legfiatalabb, de egy négyéves ciklust még bír erővel. Hosszú ideig volt a III. kerület polgármestere, munkáját – mondhatni – jól végezte. Politikailag – bár a szabad demokratáknál kezdett politizálni – kétségtelenül a konzervatív oldalhoz tartozik. Nyugodt, kiegyensúlyozott személyiség, aki környezetére inkább integrálóan, egyesítően, mint széthúzón hat. Ténykedése az utóbbi években ismert, és a fővárosban látható változások alapján határozottan pozitívan ítélendő meg.
Az ún. „baloldali összefogás” – sikertelen – célja volt, a Fidesz által támogatott főpolgármestert lecserélni. Ebből az összefogásból, egy kaotikus, politikai kabaré született. A féltucatnyi ellenzéki párt nem volt képes egyetlen épkézláb, szimpatikus, és persze hozzáértő személyt kiválasztani, aki a jelenlegi főpolgármesteri állását veszélyeztette volna.
Nincs kifogásom pl. Bokros Lajos személye ellen, hiszen egy nyolc nyelven beszélő, kiváló szakemberként ismert politikus. A szocialisták pénzügyminisztereként egy megszorító „csomagot” erőszakolt az országra, melynek szükségszerűségét azóta is vitatják. Lehet, hogy akkor neki volt igaza, de ez nem változtat népszerűtlenségén. A baloldalról aztán áttáncolt a másik oldalra, és állítólag ma –saját bevallása szerint – a jobboldalhoz tartozik. Egy dolog biztos: Bokros a globalizáció híve, amit én a világ nagy veszedelmének tartok.
Vasárnap Budapest választói a szavazófülkékben kifejezték akaratukat.
Szeretem szülővárosomat, és ha nem is élek már ott, nagyon remélem, hogy a „Duna gyöngye” tovább szépül és fejlődik, polgárainak és a várost a világ minden részéről érkező látogatók őszinte megelégedésére.
Hollai Hehs Ottó, Németország
Hozzászólások