Sajnálhatjuk

Előrebocsátom, leszámítva a klasszikus íróikat, költőiket és zeneszerzőiket, nem kedvelem az oroszokat, mindenkori vezetőiket. A jelenlegi elnökük, Vlagyimir Putyin előtt azonban mégis illik kalapot emelni, még akkor is, ha a legutóbbi zűrös választási győzelme miatt igen sok kritika érte. De hát azóta a viharhullámok elültek, miközben az elnök legutóbbi, a világ közvéleményére fittyet hányó sakklépései még fanatikus belső ellenfelei között is elismerést válthattak ki. Mert egy-egy nép történelmében ritkán adódnak olyan pillanatok, amikor az egykor elherdált nemzeti vagyont vagy annak bizonyos részét egy merész lépéssel vissza lehet szerezni.Putyin felismerte a talán soha vissza nem térő lehetőséget, amikor a messze érdemei fölött birtokolt, más nemzetektől elcsatolt területekkel, szovjetunióbeli javakkal gazdagodott önállósult Ukrajna több mint két évtizednyi függetlensége alatt az építkezés, a konszolidáció helyett csak a nacionalizmust, a nagyszámú kisebbségeinek az elnyomását tudta eredményként felmutatni.A keményfejű, erőskezű elnök mindennel számot vetve a legkisebb vérontással visszaszerezte az egykori Orosz Birodalom részét képező Krím félszigetet, de hosszabb távon az ugyancsak orosz többségtű Donyeck megyét is megcélozta. Amint utólag kiderült, a területszerzés egyben elterelő művelet is volt: a háborús veszély, az országot a világ minden tájáról fenyegető gazdasági szankciók hírére nemcsak a rubel árfolyama, de a tőzsdei részvények is – köztük a jelentős részben nyugati befektetők kezére jutott orosz földgáz- és kőolaj-kitermelő nagyvállalatokéi is – zuhanni kezdtek. Az elnök utasítására az Orosz Nemzeti Bank semmit nem tett a rubel árfolyamának stabilizálásáért, a nyugati újságíróknak erre vonatkozó kérdéseire Putyin csak mosolygott. Olyan pletykák keltek szárnyra, miszerint Oroszországnak nincsenek anyagi erőforrásai, képtelen megmenteni a csődtől a rubelt, illetve a gazdaságot, miközben Putyin azt hangoztatta: Oroszország kész megvédeni az Ukrajnában élő, mintegy 12 millió fős orosz kisebbséget. A hírre a nyugati tőzsdecápák megrémültek, nyakra-főre adták el az orosz nagyvállalatok részvényeit, mielőtt azok teljesen leértékelődnek. Putyin és csapata egész héten várt, a sajtókonferenciákon csak mosolygott, de amikor a tőzsdei árak a padlón voltak, a nagyvállatok a részvényeiket gyorsan, minden európaitól és amerikaitól felvásárolták! Mikorra a nyugati tőzsdecápák felfogták, hogy átverték őket, a részvények már Oroszország kezében voltak, méghozzá valós értékeiknek a töredékéért. Amellett, hogy Oroszország ezekben a napokban több mint 20 milliárd dollárt keresett, a cégek részvényeit, amelyek dollármilliárdokat fialtak a nyugatiaknak, aprópénzen visszahozta. Tehát a kőolajból és földgázból keletkező igen jelentős bevételek most már nem fognak kifolyni külföldre, eközben a rubel értéke magától megemelkedik, a megmentéséhez nem kell az ország aranykészleteit felhasználni. Nyugati tőzsdeszakértők szerint a mostanihoz hasonló ragyogó, zseniálisan előkészített tőzsdei műveletet a pénzpiacok történetében még sohasem láttak.Az oroszországi és ukrajnai fejlemények valós ismeretében mi, magyarok csak sajnálhatjuk, amiért a vérzivataros történelmünk során, a válságos pillanatokban soha nem volt olyan vezérünk, aki a maga és környezete érdekeit félretéve, képes lett volna hosszú távon biztosítania nemzetünk javát, biztos jövőjét.