„Unalomközt” az idő…

Nem kényeztet el mostanában a képernyő, a televíziós adók sokasága, az amerikai filmek áradata. Az is lehet, hogy az én „készülékemben” van a hiba, bár elég sokan bosszankodtunk azon, hogy a 2015-ös katari férfi kézilabda világbajnokság egyetlen mérkőzését sem láthattuk. Legalább is azok, akik egy bizonyos kábelen kapják a jeleket, nem láthattak semmit az összevásárolt katari csapat „csodájából”.

Azért vannak üdítő pillanatok, délutánok, esték is.

Jó, ha megszokjuk, jobb, ha észre se vesszük, hogy két, különböző irányultságú, adó egyugyanazon eseményről egészen másképpen számol be, mást mutat, mást mond. Olykor érdemes olyan műsorokat előnybe részesíteni, amelyek fő szereplői nem emberek, hanem az állatvilághoz tartoznak.

Ritkán ugyan, de nézhetünk egészen kiváló filmeket is.

Egy ember és kutyája (Un homme et son chien, 2008), francia filmdráma, Jean-Paul Belmondo főszereplésével. Lehet, hogy csak egy magas életkor határon felüli nézők értenek velem egyet, s őket érinti csak meg Charles egyik mondása:

– Egyik napról a másikra éltem, most tanulom a halált.

Azt hiszem egy „helyénvaló” tévés ember tűzhette műsorra nem sokkal ezután a Sarki fény (Aurora Borealis, 2005) című kanadai–amerikai romantikus drámát, Donald Sutherland szereplésével.

Ebben is van egy mondás, meglehetősen gusztustalan, de életszerű.

Olyasmit érint, amitől a vénülő emberek rettegnek. Akik megnézték a filmet, velem együtt biztosan megjegyezték, miben járhatott volna rosszabbul is a tolókocsiba kényszerült Ronald.

Mind a két filmalkotás az öregedéssel, a fölöslegessé válással, a kegyes halál siettetésével kapcsolatos.

A Szlovén lány (2009) – Damjan Kozole rendezése – az egészen fiatal nemzedékhez szól. Aleksandra (Nina Ivanisin) megrázó történetét már korábban is vetítette a magyar TV, most hétfő hajnalban került képernyőre.

Írásom, nem előzetes beharangozás, utólagos rövid értékelés. Olyan alkotást, amit magam nem láttam felelősséggel nem ajánlok. A sok adó „varietas delectat” törekvése nyomán, lesznek ismétlések, újra találkozhatunk „kedvenceimmel”. Ha bíznak bennem…

A sorozatokról, amelyek vannak „semmi kereset ne legyen”.

Vagy mégis?

Megy az M1-en egy spanyol mini sorozat – Öltések közt az idő, El tiempo entre costuras –, Maria Duenas regénye alapján készült 2013-ban. A főszeplőt, Sira Quirogát egy gyönyörű színésznő (Adriana Ugarte) alakítja. Már csak ezért is érdemes nézni a sorozatot (pénteken este, vagy vasárnap kora délután).  

A kicsit naiv, bőven romantikus történet, a környezet, a szép főszereplő, a titokzatos rendőrkapitány, a kémtörténetbe torkolló cselekmény, a képernyő elé csalogatja a nézőt.

Ne vonakodjunk. Érdemes bekapcsolódni.

Lehet „kattogtatni” a távirányítót, lehetőségünk van más és más állomást keresni, szerencsés esetben jó műsorokat is foghatunk. Tobzódhatunk a sportközvetítésekben, értékelhetjük a meteorológiai jelentéseket, a híreket.

Szóval: „unalomközt” teljék az idő.